Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

érteni, mikint a protestáns, embernek Írni és olvasni is kell tudnia, de, mint mondám, legfőbképen a biblia, zsoltár és énekeskönyv kedvéért, mert egyéb dolgok akkor a tanodákban nem is tanitattak. A kor és miveltségi haladás, kivált a külföldön, oda fejlesztette és kény- szeritette a dolgot, hogy tanodák ime nálunk is nyittattak. Szégyen volt protestáns embernek olvasni nem tudni. De ezen tanodák természetesen, csak úgy nyiladoztak, mint a terjedő hívek számának temetője a templom kerítésében. De tagadnunk nem lehet és nem szabad, hogy biz a tanodák, mig helyileg és erkölcsileg a templom kerítésében maradtak, biz azok mindaddig csak is a templomnak, csak is az egyháznak és így vallási tanulmányokra szolgáltak ; a mint a kerítések tágulni kezdtek, és a temető a falu végére, a tanoda pedig a falu közepére hordozkodott, azonnal uj világ, uj kor nyilt a tanodákra. Ezt jól kivánom megjegyeztetni. De azért a tanoda biz itt is csak isten kegyelméből fedezett épület volt. A hivek mindent megtettek a templomért, mindent papért, s csak azután foldozgatták a tanoda falait. A tanulók innen is, mint azelőtt, fel tartoztak járni az istentiszteletre, a rektortol vezettetve, és ha senki sem volt is a templomban, gyermekeknek a karzatról zengedezniök kellett a dicséreteket. Tehát a tanító, az istentiszteletnek szolgája és a gyermekek az istentiszteletnek díszei voltak. Alárendelés volt tehát ez is. A gyermeknek, például a tanitást igen, de a templomot elmulasztania, szabad nem volt. És ha a tanitó a kóruson jól czifrázta az éneket, jobb ebédet kapott attól, a hová az napon ebédelni ment. Mert hiszen tudva van, hogy ő sorra járta a híveket és járja sok helyütt még most is, minden nap más asztalnál, más kalánnal eszik.

És imez említett körülményekből kibontakozott-e már a tanoda? Vagy pedig még most is ugyan e nótát fujjuk, még most is ugyanez elfogultságban keringünk? Biz édes felem, a protestantis- mus még most is csak egyes kiveiben kezdi azt általlátni és megérteni, mikint az ő ereje tulajdonképen itt rejlik, miben minden szellemi hatalomnak az ereje t. i. a tanodában, a nevelés és tanításban, és pedig úgy az elemi, mint a tudományosban, sőt amabban netalán még inkáb, a menyiben épen az elemi nevelés-tanitás hat közvetlenebbül a testies tudatra és a testületies erkölcsiségre, mint netalán a tudományos és felsőb tanodákból csak egyenkint kikerülő és csak elvétve ismét kebelünkbe visszaszivárgó magasabb műveltségű egyének. Ezen utóbiak elszéledeznek az egész hazába, mindennemű szellemi térek és működések ágaiba férlelkezhetvén, de az elemi tanodából csoportosan lép ki a képzett, vagy legaláb léphetne ki az erkölcsileg, vallásilag és tudományilag nevelt nemzedék. — De mondom, mindezt csak egyesek látják még át, és még kevesebben bírnak e belátás szerint cselekedni. S miért nem bírnak cselekedni? Hát biz azért nem, mert cselekményük első lépése is az volna, hogy a tanodát önállób, a pusztán egyházi és felekezeti befolyástól függetlenebb lábra igyekeznék állítani; az, hogy a tanitói ni-