Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

mi e képtelenség megszüntetésére, mert e képtelenségnek valósággá kell lennie. Lám anyira fekszik népünk neveltetése, szellemi felébredése és erősbülése szivünkön, hogy mi az olyan egyénekre is, minők az emlitettek, bizni merjük! Oh te haladott kor, hol vagyon mi- veltséged, hol vagyon miveltségednek eszközöltetése ! ? Miért kell ily egyéneknek kezébe reményeinket, a haza reményeit fektetnünk ? — De vizsgáljuk, valljon hol is rejlik ennek oka. Az előbi századokban, a reformationak terjesztése idejében, tulajdonképen csak egyházi gyülekezetek vagy községek támadtak, szorosan véve egyhá- zilag tanoda nélkül. Csak magára gondolt az uj vallásirányhoz csatlakozott nép, de gyermekeire és igy saját jövendőjére nem. Ezek felnőttek, beavattattak az egyházakba és szorosan egyházi hivekül működtek — ismét a feljebb mondottak szerint — megtartva és to- váb örökítve azt, a mit magok is mint örökitményt általvettek és vallottak. Oktatás vagy épen nem volt, vagy abból állott, hogy a pap élőszóbeli vezetgetés mellett általvette az ifjú hiveket és beavatta a káté ágazatainak ismeretébe; másutt lehet — és úgy is volt, hogy a pap egyszersmind tanító is volt, tanitója az öregebbek és ifjabbak- nak, de itt is minden tanítás a.f biblián, a kátén és zsoltárokon vagy énekeskönyvön fordult meg. És ezt eléglette a kor. Falusi tanodák és elemi tanodák helységenkint nem is voltak tehát, hanem alapittat- tak fő- és anyaoskolák és azokban is csaknem minden képezés és tudománybai avatás vallásos irányú volt. A két első prot. században fő- és anyatanodáink csak papneveldék voltak. Tanitót, mint hitval- lásilag és hivatalt várólag, tehát szakilag arra készülőt nem ismertek. Tehát a községi és elemi tanoda eszméjét csak későbben fejtette ki a protestantismus, és tulajdonképen most sincs még vele tisztában. De a papoknak készülő ifjúság megszaporodott, a gyülekezetek gyermekeikre is kezdettek gondolni, és innen lett, hogy ezen fiatalság közül, a mely külömben hit-hivatali pályára készült, egy-egy ideig a tanítóságra alkalmazták az egyéneket, de ezeket is nem belső ösztönzet vagy külső választás és a hivatallal megbizás által, hanem bizonyos főiskolai rang és évhaladottság szerint a mint kire a sor került. Egykét évet töltöttek a liitpályáju ifjak ily korcsnemü hivatalban és ebből aztán vagy már is papságra kívánkoztak és papi hivatal után sóvárogtak, vagy már is mint félpapok működvén, jövedelmet kaptak mint olyanok, de nem anyira mint egyenesen tanitók. Sokan közülök még ismét folytatni indultak a félbeszakasztott hitpályát, A kik pedig — bármely okokbol is, megmaradtak a külömben ideiglenes foglalkozás mellett, azok isten kegyelméből való tanítók voltak, és ha aztán valamely mellékhivatalbol u. m. kántorság, segédpaposkodás, községi jegyzőség sat.böl fogukra valami csoppant, el is tudtak élni mint legsilányabb hivatalnokai a gyülekezetnek, a legméltánylottabb papinak irányában és ennek függésében. Tehát az elemi tanodák minálunk korántsem alapitattak, úgy mint az egyházak , hanem csak idővel keletkeztek, miután egy kissé megkezdtük