Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

ideig, de meg fogod bocsátani, hogy már feljebb elejtett fonalamat megragadva ismét, inkáb azt folytathassam. — Szólanom kell most arról, mint álljon az elemi tanitó a pap irányában ? aztán majd aláb kifejtendem nézeteimet a többi nemű. tanítókról, a kiknek hivataloskodását hasonlóképen szakszerintinek találom, úgymint a tudományosabb intézetek tanitóirol, azokról, kik az elemi tanoda után veszik áttovábképeztetés végett a növendéket. Már egy előbi levelemből ki fogtad sejteni, mikint én a tanítónak semmiképen nem akarok alárendelt szerepet engednie viselni, a protestáns gyülekezeti községnek egy másik lelki hivatalnoka, t. i. a lelkész ellenében ; ha erről meggyőződtél, akkor önkényt következik, hogy én ezen alárendeltség alól az elemi tanitót is felmentettnek szeretem tudni. A papnak egyirányúnak, egyoldalúnak és megmerevedett elvűnek kell lennie az ő működése körében, nem úgy a tanítónak. A pap a vallásiak terén mozog, a tanítónak otthonosnak kell lennie a mindennemű általános ismeret és képezés valójában. A pap a meglett és már egyházi nagykorúságra felserdült hivekben tartozik fentartani azt, a mire ő hiva- talilag esküdött; a tanitó a serdülő ilju nemzedékbe tartozik oltani a tudományilag felderített legutolsó és legújabb szerzeményét a szellem összeshatalmának, ő megmereviiltségben már hivatalánál és a növendékek külömbféle egyénisége és korbelisége szerint sem tes- pedhet és ha tespedve maradozik, én őt rósz tanítónak fogom vallani. A pap hitvallása a vallásiakra nézve — és egyedül ezek teszik hivatása körét, — nem szabad hogy változzék, mert a hit ő nála megállapodott tudat, a melyben ő boldognak érezve magát, e tudatot vagy hitfokot közli másokkal is és terjeszti mások között; ellenben a tanitó tudományvallomása és tudati foka, a tudomány haladása szerint mindanyiszor megváltozhatik, és kell is hogy változzék, neki növendékeivel mintegy nőnie, a tanulókkal mintegy újból tanulnia kell, és pedig mindig a nevelés és tanitástudomány legutolsó vagy legújabb elismert és felderített haladási foka szerint. De hiszen mindezeket már egy fentebbi levelemben is elmondám. Xos, ha az elemi tanitó, hasonlóképen az imint kifejtett elvek szerbit tanitó , mint mernéd őt a pap alárendeltjévé vagy épen még szolgájává tenni ? — Igen — fogod mondani — édes felem, ha ez mind igaz volna is, nincs az úgy az életben, mert ami elemi tanítónk nem arra képzett általános miveltségü a tanulmány beavattatására a gyermeket vezethető ember, ő szabólegényböl, borbélyból, hazavénült katonából, az erdőkerülői konventióbol kikopott, vagy bármi csősz- ségböl kivénült, harangozó és egyházszolgábol, urasági inas vagy kocsisból, kicsapott deákból, megvénült színészből, a falura száradt vándorlólegényböl sat.böl lett tanitó. Mint mernéd újra te az olyat, a miveit, tudományos képzettségű, tisztelt és tekintélyes állású, szellemien és anyagian véve alaposabb hivatalu ember felügyelősége, vezérsége, befolyása és urasága alól kivonni? az képtelenség! Ezt akarnám, hogy mondanád eh Igen is, képtelenség, de mit teszünk