Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
21 és olyanok a körülmények íb, hogy nem juttathatják a tanító kezéhez az ilyen mindennapi vagy mindenhéti eledelnekkinálkozási alkalmát. Olvasni a közönséges paraszt ember is szeret, mihelyest gyermekkorában olvasni tanult, menyivel inkáb az, ki naponta olvasni tanit. A legtöbbet munkáiénak természete, hogy a munkát anyira szereti, miszerint csak azt sajnálja, hogy még többet nem munkálhat, igy az olvasni tanítónak lélektanilag kell hogy az a természete legyen, hogy maga még többet szeret olvasni, mint a menyit tanit. A jó tanítón mindig bebizonyul e tapasztalás, és a kin be nem bizonyul, igye- kezzük annál az utóbit eszközölni, hogy t. i. maga szeressen olvasni, bizonyosan anyivalinkáb fog szeretni olvasni tanitani. Ezt a lélektan bizonyítja és a tapasztalás nem hiúsítja meg. így hát, édes jó félem, elmondtam volna a mit az elemi tanitórol önnön magát nézve elmondani kívántam. Következnék, hogy az elemi tanitórol mondanám most el, mikint kell, hogy ő papjához, vagy mint tanitó a paphoz álljon és a pap netalán hozzá. De ez utóbirol csak kevés emliteni valóm lesz, a minthogy az ismét sajátságos és különséges hivatali jellemzést kivárnia. Ezekről azomban már más alkalommal, más levélben. Most egy időre isten veled. Jókora kis csomóban fekszenek már az eddigé Írattak előttem, ezeket kell tehát elsőbben kezedhez juttatnom és netalán válaszidat bevárnom, a mig ismét időt vehetendek neked újból írhatni. Szeresd feledet, a mint ő tégedet; a szeretet teendi, hogy mi bár felekkint, egészt teendőnk, két külön országban egy hazáért imádkozzunk. A te feled imája legaláb olyan. Őszinte Felem! Naplózgatássá válnak—mint veszem észre—a hozzád Írandó leveleim; szeretnék minden nap egyet egyet irni, minden válasz bevárása nélkül is. S im úgy is lesz, úgy is van. Csak migis hozzád érhetne egyik küldeményem, itt bevallott gondolatim egyik szállitvá- nya, már is ujjal meg ujjal szaporodik a szám, és kell is szaporodnia, mert a gondolkozás nem enged nyugtot. A megkezdett tárgyat folytatnom kell, ha be sem is tudnám, be sem is találnám végezni. Úgy sem várhatsz te, teméi’dek sok elfoglaltságom mellett, rendszeres munkát vagy értekezéseket, töredékkint pedig, úgy gondolom hogy elmehet. Hiszen a mi egész életünk működése is csak töredékes, kevés embernek jut ideje és alkalma, istenileg egészet teremthetni és egészet életbe léptethetni. Ha hogy e gondolatokat még magad is kívánnád továb folytatni, akkor reményiem, hogy egésziest képez- hetendenek. Az elemi tanítókról — és némelyeket a kisdedovókrol irék a minap. Ezen utóbiakrol nagyon szeretnék bővebben szólani, mert az ő ügyök jelenleg épen a kor szőnyegén van és lesz is még egy
