Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
20 vül csak legyen magának Is mit olvasnia, magának is miben gyarapodnia. És ez mindeddigé nincs. A mindennapi kenyérnél, vagy a mindennapi burgonyánál — mert kenyere sincs mindennapi minden tanitónak — szükségesebb az ily lelki kenyér és lelki burgonya. Hogy az ily lap a lehető legolcsób áron lehessen megszerezhető, azt említenem sem szükséges. Németországnak sok ily lapja van, van vidc- kenkint és országonkint. Ide lerakhatná minden tanító a maga tapasztalásait, vagy ha neki tapasztalása nem volna , vagy azt előadni képes nem lenne, volna legaláb alkalma tanulhatni mástol, és gazda- gulnia másnak a tapasztalása által. De most ilyen közlönynek és a feljebb emlitett egyéb összejöveteleknek hiányában , elszigetelten tesped, vész és enyész az egyes tanító és vele egy egész községnek ifjan sarjadozó nemzedéke, honunk reménye. Ez a fonyasz- tás rendszere. A leggazdagabb elme is, ha fel nem frisiilhet vagy meg nem újulhat, más rokon elmékkeli súrlódás, érintkezés és azokkal, akár könyv, akár pedig élőszó utjáni személyes találkozás által, elsatnyul, elszegényül, elvész : igy elemi tanítóink is. De mint is lehetne az másképen, oly egyénekkel, a kik az éven át, talán egyszer- sem jöhetnek össze magokhoz hasonlókkal, velők egy téren működőkkel, velők egy tárgyat kezelőkkel és egy cél felé törekvőkkel. Leg- roszabbul miveli telkét azon telkész, ki soha sem nézi és nem nézheti meg, mint mivelik a hasonló földet, hasonló körülmények között, és hasonló eszközök rendelkezése alatt mások. Itt ezt megfoghatnak találjuk, a tanítóról pedig hinni nem akarnók-e? Bizony pedig úgy van az itt is. Az elme csak olyan föld a szellem országában, a milyen akármely telek az anyagiban. Ha örökké ugyanazt az egynemű magot vetjük a főidbe, és örökké ugyanazon egynemű kaszálást és aratást tesszük, önkényt silányulni fog földünk. Külömbféle magot kell a földbe vetnünk, hogy anyival termőb legyen az, és anyival dusabh legyen az aratás. Termékenyitésre van tehát szüksége tanítónk elméjének is, termékenyitésre, hogy a gyermekseregre nézve termőb lehessen. Ily közös lapot, még a vidékenkinti tanítói összejöveteleknél is szükségesebbnek tartok, mert ezeknek is elevenitése és uj erőveli élesztése amaz által történhetnék meg a legsikeresben. Álljanak öszve a nevelők, álljanak öszve a buzgóbbak a tanitók közül és hozzanak létre ily lapot, és megindítva azt, juttassák egy félévig ingyen, vagy a felügyelőségek nemes hozzájárulta által minden elemi tanitónak a kezébe, és tapasztalni fogjuk, hogy már az év második felében — ha hogy tudniillik a lapocskák belbecsileg is ajánlkoznának — nem fogja azt nélkülözhetni egy tanitó sem, Ó3 készebb lesz, egy tinónál kevesebbet nevelni, vagy egy véka kukoricával többet termeszteni e lapnak olvashatása kedviért. Oly anyira simul és lehetetlen hogy ne simuljon a lelki eledelhez a lelkiekben működő ember. A mindennapi kenyérhez biz ez is tartozik. Nagyobb minden embernek a magát tökéletesitéai vágya, sem mint az csak külső felfogás és tapasztalás szerint látszik. De a kor olyan,
