Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
19 pezniok, •— erről, mint mondám, aláb szólandok. Következik, hogy vidéken, esperességen- és kerületenkint hozassanak létre elemi tanítói körök, és ezekből küldessenek netalán, de csak egyesek más-más esperesség és kerületbeli tanítók összejöveteléhez. Ez már könyeb- ben létesíthető, sőt örömmel kell vallanom, mikint sok helyütt már létez is. Nem állhat meg az elemi tanitó sem a maga falusias és kis- városias elszigeteltségében, nekie természet-és hivatalszerüen szitnia kell társához, mint lelke rokonához, mint vele egy téren és egy cél felé működőhöz. És ez vajmi könyen megeshetik a kisebb vidékek szerinti tanítók egyesülése, egymás között felváltva tartó gyűlések eszméjének valósítása által. Ha az illy összejövetelek rendeztetné- nek, szinte megfoghatatlan, minő nagy rúgást tennének ezek is, elhanyagolt népünk miveltetésén, s megfoghatlan, menyire emelnék az ily kölcsönösségek az elemi tanitói hivatalt és magának a tanítónak helyzetét, állását. A mit az egyik tud, az mindnyájának tudomására juthatna, és a mi egyiknek ügyességét teszi, azt megszerezhetné magának más is, ennélfogva kölcsönös folytatólagos miveltetés eszközöltetnék, kivált ha, a mint mondám, a tanitók a gyakorlatiak körül forgolódva, ezeknek kicserélését eszközölnék egymás között. Ezt kívánatosnak, ezt szükségesnek, ezt hasznosnak tartom. Természetesen, mint már is mondám, ezen összejövetelekben részvéttől a kis- dedovókat sem szorítva ki, mert ők ismét azok , a kik legközvetlenebbül az elemi tanodát kell, hogy szemük előtt tartsák müködésök- ben. Kivételt ezen utóbiak csak akkor tehetnének, a midőn nem férfiak, hanem nők működnének a kisdedovási téren, a mit megvallom, sok tekintetben inkáb tudnék pártolni, mint azt, hogy nagyon is fiatal egyének szoktak alkalmaztatni óvókul. A gyermek gyermekies ve- zetgetésére és az életre való készítésre inkáb teremtve van az anya, a volt anya, a lehető anya és az öreg ember, mint volt atya, vagy tett- leg is az, mint a magyar fiatal nevelő. No de ezt csak közbeszólva emlitém meg, bővebben majd erről más téren. — Hátra van , hogy az elemi tanitók között létre jöhető elemi nevelés-tanítási folyóiratról szóljak. Hogy ilyen lapunk mindeddigelé hazánkban — vagy is mind két hazánkban nincs, ezt igen sok ok van hogy sajnáljuk. Csak fel kell tennünk, hogy testvérhazáinkban anyi az elemi tanoda, a hány a helység, sőt fel kell tennünk , hogy ennél is több a tanoda, mert hiszen némely népesebb és terjedelmesebb helységben vagy városban 5 —10 elemi tanoda is létez. Már pedig tanítónak is csak kell anyinak lennie, a hány a tanoda, sőt még többet is kell feltennünk, mert hiszen némely egy tanodának két és három tanitója is van, vagy ha nincs is, hát van legaláb segéde, van prae- ceptora. És im anyi meg anyi ezer tanítónak nincs egyetlen egy közös közlönye, nincs szellemi kapcsa és forrása! Menyire hátra vagyunk mi e tekintetben! Csak kell minden tanítónak olvasni tudnia". És ha olvasni tud — mert külömben mit és mint is tanithatna? — csak kell kívánnia , hogy neki a mindennapi olvasás- tanításon ki2*
