Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

éjien az által bizonyul be, bogy egymás ellen harcolnak, vagy legalá!) egymással versenyeznek. Ily versenyben áll például, a bölcsészeti tudományszak az istenészetivel, vagy ez a természettudományival, vagy ez a klassicismus vagy úgynevezett liumanistikus iránynyal, és ismét ez, az újabb nyelvek s különösen anyanyelvek irodalmával, és a kizárólagosan ezeni művelődésével az elmének sat. Ily harc az egyház térén es a templomias hivatalt viselők között nem is képzelhető, nem képzelhető azért, mert ők mindnyájan egyetlenegy, nem csak rokon, hanem azonos szaknak a hivatottjai és avatottjai. Nem úgy a tanitók. Itt, a mint láttuk, külömböző a tér, külömböző a tárgy, külömböző a foglalkozás módja, habár egy és ugyanazon is a cél, t. i. tudományos és erkölcsies emberités, vagy röviden : a cél az emberülés, más szóval, szellemülés, az emberi rendeltetésnek elére- tése azon egyén által, a ki a nevelés-tanítás alatt áll, és különsége- sen még, főleg a szaktanodákban, az egyén sajátságos élte céljának a foglalkozás neme szerinti eléretése, vagy arra való ügyesitése és előkészítés, röviden : a külön életcélra való képesítés. Ha tehát egy és közös is, az általános, egy és közös is a különséges élti cél a különsé- ges irányuakra nézve, mégis nem egynemű lévén a tér, a tárgy, a mód és avatottság, nem is lehet, hogy egyneműek legyenek a tanitók. Papot pap helyébe akárhol fel lehet léptetni, ő ugyanazon felavatottsággal osztogathatja az úri szentségeket más, mint a maga egyházában, ha t. i. arra vagy felszólittatik, vagy alkalmilag azt teljesíteni hivatalosan is tartozik. Nem úgy van ez a tanítónál, a tani- tót nem helyettesítheti akármelyik más tanitó, kivevén , ha egynemű téren esik foglalkozása. Egyenlőt egyenlő helyébe tenni lehet, nem egyenlőket felcserélni nem lehet. Mind ezen okoskodások eredménye tehát, a tanitó külömbözősége más tanítónak irányában. Tanítói kar tehát és tanítói testület, a melyben mindanyi tanítósággal foglalkozó egyén felkarolva volna, jóformán nem is képzelhető. Es mégis erről álmodoznak sokan , sőt erről álmodoztam magam is egy ideig, de im álmám képét önmagam rontom le, és pedig azért, hogy a valóságnak nem képét, hanem testét bírhassam lelkemben és igyekezhessem az életben elismertetni, és ha sikerül — létesíteni is. Az összes tanítóság teste tarka álom, a szaktanitóiság teste valóság, a rokon szakok tanitóegyéneinek egyesítése és egyesülése, remény és minden jobbak ohajtata. Kérdés immár : kik tehát szorosan véve a szakszerintiek? és kik a rokonszakuak? Erről cseréljük ki immár eszméinket. De erről egyik legközelebbik levelemben, a melyben aztán a tanítói egyletek és gyűlésekről is fogok szólani. L.