Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
10 egy az, a mit csak papnak lehet vagy inkáb szokás tenni. No de hiszen azért van neki külön és speciál hivatala, hogy e hivatalbeli dolgait bárki is ne végezhesse, mert ha mindennemű eljárását bárki más is végezhetné, úgy a papi hivatalra szükség nem volna, tehát kell valamibe kapaszkodni, a mit e hivatal körül másnak végeznie nem lehet. S im ennek megengedhetése, és az engedés utáni eljárás, ez sajátságosán papi. Ebben fekszik tehát az ordinatio ! Lám mily kis térre szoritotta a protestantismus a papi hivatal szoros voltát. Emli- tenők, hogy ő az anyakönyvet vezeti, kereszteltek, házasultak és halottakról ? hiszen ezzel, mint már feljebb is mondám, őt az állomány bizza meg, mert ezek az állományt illető dolgok, ez statistikai valami, és mi köze papnak az ő vallási szellemi hivatalában a statis- tikával ? szám nélkül is elfogadja az úristen a megtérteket , csak téri tgessen a pap számtalanokat! De épen ez itt a baj, hogy a mi papjaink számlálni kénytelenek a szülötteket, esküvőket és elhunytakat, innen lettek ők külső státus szolgai hivatalnokokká. Kristus urunk nem vezetett anyakönyvet, sem nem vezettek olyat az apostolok. De nem is lehet a hitről, az erkölcsiekről jegyző- és anyakönyvet vezetni, ha hogy hitet és erkölcsözetet valami külsővé le nem akarunk alacsonyitani! a megszámolt és megnevezett hiv kénytelen lutheránus, kálvinista, pápista sat. lenni, azaz külsőleg és im belsőleg szabad neki bármi másnak is lennie. En részemről nem megszámozott és külsőleg hit-diplomatikushiveket óhajtók egyházunknak, hanem csak lelkieket. Minden egyház, szerintem, kellene hogy folyton folyva, egész nap és egész héten és éven át nyitva állana és felváltva majd egy, majd más pap, mindig menne oda Írást magyarázni , papolni, tanitani és hivatalból a bármikor jövőkkel imádkozni vagy legaláb engedni, hogy bárki, bármikor ott imádkozhassék és az örökké ott levő pappal vallásiak felett értekezhessék, kicsiny és nagy, úgy mint Jézus mint fiú, a templomba ment és ott a doktorokkal vitatkozott. Ez az eszmém szerinti élő egyház, és ennek hivatalnoka volna az én papom. De a mi templomunk csak vasárnapi ruha, csak diszöltöny, mely lelki közösséget nekünk máskor nem is enged. Vagy tán csak vasárnap kelljen-e nekünk egyszellemüen imádkoznunk és istent dicsérnünk? és pedig akkor is csak hallgatag, mivel egyedül a pap szólhat ? a mi templomunknál és isteni tiszteletünknél még a synagoga is ha t. i. olyan volt, minőnek én képzelem, jobb volt, mert ott mindenki örökké járulhatott a vallás forrásához és felvilágosulhatott. Nekünk bánatunkat s búnkat vagy örömünket, mindig vasárnapra kell vallásérzelmüen és vallásközszellemüen, ha élvezni akarjuk, ha- lasztanunk, vagy pedig a papnak magános családi szállását kell templommá tennünk és magános énünk számára ott keresni vigaszt s ott önteni ki könyeinket vagy ott vallani be örömünket. De ezen eszmék továbi füződését máskorra halasztóm, ez tulajdonképen nem is tartozik a mostani dologhoz. Megmutatám, hogy miben fekszik a papi hivatal valódi specifikuma; lássuk most e tekintetből a tanitóit.
