Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
9 következik még az sem, hogy a státus ez által jogot nem veszitett volna, bízván és ruházván közállományi és polgári teendőket arra, a kinek a teendője nem világi, nem külső és jogon alapuló, hanem erkölcsi, szellemi és hitalapon nyugvó. Az ujonszülötteket nem a papnak, hanem a polgárzatnak kellene beanyakönyvezni; nekiek nem az egyházban, hanem a városi, megyei, s általában községi hatóságnál kellene bemutattatniok s épen úgy a házasulandóknak frigye tulajdonképen a polgárihatóság eleibe való és igy a halottakroli számvitel is nem a papot, hanem a hatósági tisztviselőt illető teendő. De tudva lévén eléggé hogy mióta és mikint jött ez a pap kezébe, azt azért vitatni nem akarom, mert meg vagyok másfelől győződve , hogy az az ő kezéből az egy erkölcsi és vallási áldást kivéve — ismét el fog vétetni. Enyi térről. Mások ismét azt mondják, hogy a pap több és felette áll a tanítónak, mert ordinálva, szentelve vagy avatva van, a tanító pedig nem. — Nem titkolhatom el, hogy e dologban van valami, de bizony csak külső az. Az embernek szellemi hivatalra való méltatását teszi a belső hivatás és külső megbízás együtt., De valljon van-e e tekintetben pap és tanitó között kiilömbség ? Epen úgy vallhatom, hogy a tanitó csak benső hivatásból választja pályáját, a mint azt vallani lehet a papról, sőt még nagyobb biztossággal vallhatom amarról. Ok egyenlő áldozattal, nélkülözéssel, küzdés és munka által készülnek fel, de a tanitó, ki épen úgy pap is lehetne, nem indul a papi pálya felé, habár előtte ez is nyitva áll, de nem választja ezt, ha bátor fényesebb és diszlőb és méltóságosabb vagy legaláb tiszteltebb a világnak szemében mint a tanitóé, hanem választja imezt, lesz tanítóvá, ki pappá is lehetett volna. Nem benső hivatás győz-e itt a külső csábítási fényen ? a papról ezt nem merem mindig vallani. Lehet, hogy ő benső sugallatánál fogva jobb tanitó volna, hanemkicsinyli a pályát s megy papnak, mert ez személyileg kitünőb és kényelmesebb hivatal az őszemében is. Külsőlegvéve isigyáll ez. A pap választatik egész gyü- lekezetileg, a tanitó is; a pap beköszön nyilvánosan, úgy a tanitó Í3. De a papot még be is avatja, még fel is keni a suprens, az egyházi fel- nök, a tanitót pedig nem. Piát itt van a külömbség? Szeretném tudni, mit eszközöljön protestáns ember előtt ezen felkenés, mit jelentsen a papi ordinatio? ad-e ez uj erőt, uj hatalmat, uj diszt, uj tekintélyt? lehet, hogy az kölcsönöz fényt, ha fényes rangú ember által nyerünk valami megbizatást; lehet, hogy tekintélyt, ha tekintélyesnek reánk való tétele által kezének halljuk kimondatni hivatali rendeltetésünket, keblünk viszhangjakint, de hogy ez valamikép több hatalmat adhasson, azt átlátni nem tudom. Sőt igenis, mondják, az a szentségek kioszthatásának hatalmát adja, mert keresztelni, urasztali kenyeret és bort osztogatni, temetést kisérni sat. csak papnak van joga. Legyen, de gyakorlatban e jog vajmi csekélyre szorul öszve, keresztelni a bábának is szabad , temetést végezni bármely falusi tanitó- nak, sőt a harangozó, egyházfi stbinek is, urasztali szentséget, ez
