Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

sitotta mindig amannak haladhatását is, amannak is biztosabb nyugalom révparthoz juthatását.

Az egyház által kormányzott és egyház által vezetett tanoda elveszti rugóját, elveszti célját, s lealacsonyittatik puszta eszközzé. Az egyháznak t. i. érdekében lévén magát körülsáncolni és boldog- ságos birtokában, hittudat megtakaritottságában nem háborgattatni; ha e háborítatlanságára bástyául a tanodát akarja felállítani, okvetlenül következnie kell, hogy sem maga nem leend biztos, sem jövendője nem lehetend biztosítva, mert nem lehetem! eszközöltetve. — Ha vezetőmet magamhoz kötöm, a helyett hogy őt magam előtt menni engedném, hogy az utat kinézze, egyengesse és a megállapodási helyet kijelelje : úgy nem fogna sem ő, sem én haladhatni; úgy mind nekem, mind nekie vissza kellene maradnunk, és a visszamaradásban mindkettőnknek elvesznünk. Van-e, a ki ezt az egyháznak ki- vánná, van-e, aki erre a tanodát kárhoztatni merné? Mint az emberiség hittudatának megszerzettségében boldog intézet, védve és bástyázva van az egyház eléggé önmaga által, nem kell annak kerítésébe, vagy épen kerítéseid a tanodát is felhasználni, de nem is szükség; a tanoda az alatt, mint mondám, haladhat a még szerzen- dőnek a nyomán ; nevelheti az az egyéneket, még tudalmasabb hittudatnak az élvezetéhez; sőt ő az egyháznak akkor szolgál igazán, ha hogy ezt teszi. Mind ez természetesen csak a hitet illeti, csak az istenröli tudományt; de nem szabad elfelejtenünk , miszerint a tanodának még egyéb tudatnak tekintetében is, okvetlenül kell előre törekednie; vagy meg akarjuk-e őt mint szolgálót akasztani, és akarjuk-e, a mit előbi levelemben mondtam , hogy a természettan , vegytan, mértan, földleírás, számtan stb. is, csak oly célig és oly kiterjedésig tanitathassék, a minő célt és a minő kiterjedést e tanoknak az egyház kerítése enged? Ezt csak nem fogja vallani senki? Ha azt nem,tehát nem is vallhatja, hogy a pap csak valaha is , a tanitó felügyelője , a tanító igazgatója és még kevésbé ura lehessen. A tanítónak a paptol függetlenül kell munkálódhatnia, úgy a mint a tanodának az egyháztól külön is mozoghatnia. Egymásra e kettő tekinteni fog mindig , az igaz, és nem is lehet hogy ne tekintsen, miután mind kettőnek szellemi a teendője , az egyiknek t. i. a szellemi megszerzettség- nek őrizése és az ez általi boldogitás és üdvterjesztés; a másiknak, a szellemi ujjáalkotás, a szellemi szerzeménynek továb fejlesztése, vagy a már megnyerthez való legtudalmasabb vezetés. Az egyház vallásilag kíván neveltetni, de a tanoda általában , nemcsak vallásilag, tudományilag, erkölcsileg, általában egészen emberileg. Mi már itt az igazság? a rész-e ismét, mint előbi levelemben mondám, vagy az egész? Sajnálom én azon tanodát, melynek könyveit egyházférfiak írják, egyházférfiak tekintélyesitik, és még inkáb sajnálom azt, a melynek tanítója is pap. Az ilyen nem szolgálhat s nem is szolgál, sem magának sem egyházának ; az gátlója mind a maga, mind egyháza boldogságának. Nem emlékszel-c azon korra, szives