Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

35.), meHyelínek birtokában e' Szentegyházak a’ Püspöknek, az Apáturnak, Prépostnak halálával is bennmaradnak? Továbbá a' Király a’ nagyobb Beneficiumok’ ofztogatása által semmivel sem miivel többet mint a’kissebbek- ké által, az eggyik fzintúgy mint a’ másik nem a’ Királyi hatalomnak, hanem a’ több változásokat fzenvedett, más kézenn is forgott (Szvorényí Amoenit. Fase, VI. Num. I.) Pa- tronátusnak gyakorlása lévén (Art. 36. 1569), mellynek tellyes ’s örökös foganattya az Egyházi megerösítéstűl függ, *s ennek hozzája való járúlása nélkül ingadozó : vagy azt kell tehát megengedned, hogy a’ Király az ő Pa- tronátussa alá tartozó Plébániák’ collátiójá- val fzintúgy nemesít, mint a’ Püspökségekével, Apáturságokéval, Prépostságokéval, vagy hogy eggyikhel sem; sót még azt is, hogy a’ Királyi hatalom, ’s a’ csupa polgári téteménynek sükeres volta, a’ minémű a’ nemesítés, az Egyházi hatalomtúl függ, a’ mit nyilvánvaló igazság 's jussértés nélkül nem mondhatnánk. Közönségesen illy következetlenségbe, önmagával való ellenkezésbe keveredik az ember a' dolgoknak helyes ösmerete 's elhatározott fogattya nélkül!

De a’ 2-dik éfzrevételedre megyek át. Barátom ! ha az első Magyaroknak mind a* tudománybeli, mind az erkölcsi cultúrában va-