Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

55

ló fogyatkozására — a’ vallásbeli ’s polgári dolgokban a’ zabolátlansággal határos fzabad- ság kívánására — azon nemzeti büfzkeségre, mellynél fogva magoknál alacsonyabb rangú embernek nem örömest engedelmeskedtek —- ezennfellúl fz. Istvánnak ama’ kemény, de a’ vallásbeli érzés’ kifejtésére olly fzükséges tör- vénnyeire (Deer. Lib. II. cap. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 18. 7n. 7)2. 52.), mellyeknek végrehajtása réfzfzerint a’ Püspökökre 's Papokra bízatott, vi/Izaügyelfz — úgy vélem, te magad is, a’ ki előtt nem Ösmeretlen, hogy a’ felebaráti fzeretetnek az önnfzeretet a’ mértéke, igen terméfzetesnek találod, hogy ők, kivált midőn Hartvich\tanúbi?onysága fzerint a’ bölcs Kiráty „modo communiter cum omni- bus, modo separating cum singulis colloquia miscebat, “ magokrúl ’s feleikről el ne felejtkezzenek; de egyfzersmind jól tudván, minő erővel hat a’ külső tekintet az érzékenységre, fzükségesnek is, hogy a’ foganatosabb munkálkodás végett, avvagy ammint fz. Ágoston’ fzavaival mondottad, praedicare possint, fzeméllyek sérthetetlenné tetessék, égyéb- aránt pedig azoknál polgárikép kisebb tekintetnek ne legyenek. A’ mondottaknak igaz s fzükséges voltát, még ollyan eggy férj fiú is, ámbár gúnyolódva, megvallotta, a’ ki az Egyházi Rendnek éppen nem baráttya: „Ahrari