Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

i56

wvvwwv

Verbőczinek következendő világosabb czikfce- lyeihez, hanem az i5i4-dik efztendöben alkotott, megmeg világosítást kívánó, czikkelyebhez folyamodtál, nyilván arca mutat: hogy vagy a’ zavarosban akarfz haláfzni; vagy pedig Ver- bóczinek utóbbi, a’ Papokra nézve kedvező czikkelyétúl elijedvén, a’ törvényen eggy csa- varintást fzándékozol tenni. Úgy vagyon, mind a’ kettőt. Jól tudtad Te azt tudni illik, hogy Verböczi 11-dik Réfze n-dik czikkelyének 4- -dik fsában megczáfolásodra világosan mond- gya: Omnes Domini et Nobiles, tam scilicet Spirituales, quam Saeculares pari lege et consuetudine uti debent ; a’ honnan nyilvánvaló, hogy valamint Egyházi és Világi Urak vannak, úgy Egyházi és Világi Nemesek is — a’ Spiritualis ’s Saecularis melléknév a’ Nemesekre fzintúgy mint az Urakra aranyozván. Hol ha Te a' Spiritualis Nobi- Zesekenn ismét csak a’ nemes fzármazású Papokat akarod érteni, akkor azt is kénytelen lefzefz megengedni, hogy az Egyházi Urak is, következésképen Státusbeliek csak az Úri fzármazású Praelatusok leíTznek: holott Éfzrevé- teleidnek már az elejénn (kétségkívül az 1606- dik Bécsi Békekötés ötödik pontya’ 3. §-ának ama' fzavai forogván előtted: „ Ne Sac. Caes. JRegiaeque Majestatis authorifati et potestati quidpiam derogetur; in ejus arbitrio relinquitur Episcopos, quos voluerit eligere.