Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Krisztus' Erköltstudománnyába másképpen van a* dolog.

Az Önnönboldogság princípiumát követők ezenn principiumjoknál fogva az Ellenség’ szere- tetéröl soha törvényt nem adhattak $ ott lévén pedig tsak kötelesség, a’ hol a’ törvény által való köteleztetés van : látszik, hogy az ellenség szere- tetét ezenn princípiumot követő Költsék nem gyakoroltathatták. Az igaz, hogy mikor az Ellenség’ szeretet annyit tett, mint annak Barátságát megnyerni, és ebből hasznot venni: akkor meg volt ezeknél is az Ellenség szeretete : de mikor ez azt tette: boldogítsd az Ellenségedet, hárítsd el róla a’ szerentsétlenséget) vagy a’ Krisztus’ mondása szerént hajtsd azt kenyérrel» a ki téged kövei hajt, és imádkozz azért a' ki téged kerget: illy formában nem volt erről a’ régi Eu- daimonistáknál legkissebb parantsolat is, arra pedig elég bizonyság van, hogy az ellenség szere- tetet megengedték, sőt kommendálták is. (e) Már ezek mind másképp vágynak a’ Krisztus’ Erkolts- tudománnyában, a' ki az Ellenség’ szeretetét olly fundamentomon parantsolta, a’ miilyenen soha semmi némü Vallás , vagy Filosofia azt ő előtte nem parantsolta. Mát. 5 : 45.

III. Az Indító okokra nézve is méltóságo- sabb a’ Krisztus Erköltstudománnya a' régi Böl- tsekénél. Mert ezeknek indító okaik nagyobb részénn a’ Betsülettöl, Ditsérettöl, Onnönhaszon- tól vétettetnek $ ’s igy már a’ maga legelső forrásánál megfertéztetett a’ Virtus. Mondta ugyan a’ Stoikus, hogy a’ Virtust macáért kell szeretni, mert az maga magának a’ jutalma: de mi42 Keresztyen Er költ st. Bevezet es III. fí.

(e) Theognis V. 337. 5&3-— Cicero de Off. Libs. III. c. 26. — Lindemnnn lom. IV. p. 246 — 248. —1 Rosenmüller Scholia ad Act. XVII. 18. 2,5.