Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
ltor látta a’ Yirtusos Ember, hogy ö minden virtusa mellett sem jutalmaztatih meg, sőt a’ virtu- sos Seneka, ’s a’ hozzá hasonlók erőszakos halállal ölettetnek meg, le tett a’ Virtusról, mint a’ mellyben nem jutalmat, hanem kárt lenni tapasztalt. — A’ Stoikus a' világi jókat semmire sem betsülvén , ezektől nem is vett soha indító okot az erköltsi jóra, sőt ezeket mint roszsz dolgokat kerülte: de a’ Krisztus megtartatja ezeket a' magok igazi betsekben,, és minket Embereket az ezektől vett indító okokkal is serkent a* jóra. — Az Epikurus tagadván az Isteni Gondviselést, és mindent a’ vak történet következésének állitván lenni, mitsoda megkülömböztetéssel tudott lenni a’ Virtus és a Bűnre nézve? — Ható a’ szabad Személyek közt való paráznaságot indító okul tartja arra, hogy a’ nős paráznaság eltávoztassék. A’ Krisztus Erköltstudománnyába mind másképpen van a’ dolog. IV. Az Elóladásra nézve is bizonyos dolog, hogy azt az érthetőséget, és világosságot, azt az edgyügyüséget, és fontosságot, mellyet a’ Krisztusnak mind tudománnyában, mind annak előadásában, és az edgyes tselekedetekre való alkalmaztatásában tapasztalhatni, soha semmi Filozófus tanitásiban nem találhatjuk, — inkább Oskolai szövevényes Speculatióval lévén tele ezeknek tanitásaik, mint azzal a’ szerentsés és követhetetlen Populáritással, a1 melly tekintetből is igazánn mondatott a’ Krisztusról, hogy soha em- ber ágy nem szállott mint ö: XIV. g. A' mai Filosofusoli Erkeltstudomdnnyánális tökélletesebb a' Jézus Erköltstudománnya. A’ mai Filosofusok’ Erköltstudománnyánál is tökélletessebb, és betsessebb a’ ^Krisztusnak Ä Krisztus Erköltst. Méltósága. 45 \
