Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

edgyezett meg az ő principium'ok (a) mert a" Boldogságot a’ Virtustól edgyátaljában elszakasz- tották, azt állítván, hogy a’ virtus maga magának a' jutalma. E’ mellett, az Emberből minden indulatot, és fájdalom érzést kivettek , virtu- sos Ember pedig tsak a’ Bölts lehetett nálok, a* tudatlan, és a’ Mesterember pedig nem (b) a* testet pedig úgy nézték, mint ollyat, a' mit semmivé is lehetett tenni, a’ honnan a’ maga megölést ditsőséges dolognak és szabadosnak tartották. fc) Utoljára, a Fatum Stoicum minden erköltsi tulajdonítási, és igy minden erköltsisé- get semmivé tevő principium vólt, — és még is e’ mellett a* Stoikus olly virtusos tudott lenni, mint az Isten , sőt azt is fellyül multa : ( d ) a’ mi mivel hazugság, és magával ellenkező állítás, látni való, hogy illy tántorgó , hazug, és ellenkező principiumokonn jó Morált építeni nem lehetett.

Már a’ Jézus Erköltstudománnyában az Er- költsiség fundamentomára nézve illy hibákat találni éppen nem lehet. O a’ Boldogság’ princípiumára nem építti a’ maga Erköltstudománnyát, sem a’ Boldogságot nem mondja természeti, és szükségesképpenvaló következésének a’ virtusnak, de azomba el sem választja a’ virtustól a’ Boldogságot, hanem ezt olly következéséül teszi amannak, mellyet az Isteni Jóság, ha itt nem, bizo<% nyosann a' más életben kimaradhatatlanúl tellye- sitni fog, — a’ virtust pedig mint azon remény- lendö Boldogság szükséges Feltételét úgy nézeti

fa) Kánt Kr. d. pract. Fern. old. 270 — 27*»

(b) Lindeman Geschichte der Meinungen älterer und neuerer Fölkér. T. IF. p. 231. 232. Cicero de Off. L. 1. c. 42.

(c) Lindeman T. 1F. p. 248 — 2Őo. — Cicero Tusc. Qu.iest. I. 3o. — Theognis V. 425 —4^8*

(d) Seneca Epist. 73.

A' Krisztus Erhöhst. Méltósága. 59