Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

mert minden Virtusnak a’ Test1 megfeszítésével, vagy annak kivánságinak ellentállásával, és igy a’ Testnek fájdalmával kell megesni: és igy ez a’ principium maga magát felforgatta. Egyébbaránt is ezen principium szerént az igazságért üldözte- tett Ember Virtust nem tselekedhetik 5 mert lelki és testi fájdalmában kerül neki az, bogy ő virtu» sós Ember. Mivel pedig a1 bűnös Ember is gyö» nyorüséget érez az ö tselekedetében 5 látni való , hogy a’ tselekedeten való megnyugovásból vett, gyönyörűség’ érzése nem lesz jó princípiumnak: mert ebből, mi a’jó, mi a1 roszsz, meg nem tud» hatni: Utoljára, itt minden az Eszességtől (pru* dentia ) vagy arra való vigyázástól függvén, hogy mi szerezhet nekem gyönyörűséget: nyilván van, hogy az Epikureusok igen erőtlen fundamentom- ra építették az Erköltsiséget, -— azzal pedig sokakra nézve éppen lehetetlenné tették, hogy a‘ boldogságonn építették azt, a’ melly sokszor elmaradván a' tselekedettöl, utoljára elmaradt a’ tselekedet is.

b. ^' Sokrates , Aristoteles, és Plátó , az Onnönboldogságot, mellyet Onnöntökélletességnek is neveztek, tették a’ Virtus fundamenlomául. De mivel tsak nem minden Ember másba helyhezteti a’ boldogságot, — és ezen princípiumnál fogva, hogy boldoggá lehessen valaki, mást boldogtalanná is szabad tenni, — a’ Bírákat pedig mégis kellene büntetni, hogy a’ tolvajnak miért rontják el az Önnönboldogságát a’ tömlötzozéssel 5 nyilván van, hogy ez sem lehet az Erkpltsiség princípiuma.

c. ) A’ Stoikusoh virtusa minden Emberi erőt fellyülhaladó Virtus volt: mert ők minden hiba nélkül való virtust, és abban való tökélletességet kívántak az Embertől, a’ mit mi ez életben nem tellyesithetünk. — De az emberi természettel sem

38 Keresztyén Erhöhst. Bevezetés. III. R.