Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

vogynak intézve , de ezeket jus szerént nem leket kívánni, p. o. hogy könyörülő legyek. Mind a’ két rendbeliek a’ mennyiben minden embereket illetnek közönségeseknek, a’ mennyiben pedig a’ különös Öszveköttetések, állapot, és élet neme 's a t. tekintetéből tsak némelly emberekre vi- tettnek, különösöknek neveztettnek. Mivel pedig a’ ki Embertársát szereti, az, az eránt az Igazság kötelességeit is tellyesiti: látni való, hogy az Felebaráti szeretet minden mi mások eránt való kötelességeinknek a’ Summája. Ezenn Közönséges Felebaráti Szeretet és Igazság Kötelességei (a) pedig Embertársainknak vagy Allati9 vagy Erköltsi Természeteket, vagy végre, azoknak Boldogságát, és Tökélletesitését, ’s világi Javaikat illetvén $ minekutánna szóllunk a’ Kö- zönséges Emberszeretetröl, annakutánna előladjuk azon Kötelességeket, mellyet Embertársainknak Allati, vagy Erköltsi természeteket, *s a- zoknak Külső állapotjokat illetik , — utoljára pedig a’ Különös Kötelességekről fogunk tanítni.

A Felebaráti Szerétéiről. 395

(a) A’ Filosofusi Morálban (lásd: Pölitz En- cyclopedie der Philosophischen Wissenschaften Tom. A old. 328 — 352.) tanítni szoktak elsőben az Igazság Kötelességeiről, elő advánn ott az ember személ- lyét, méltóságát, életét, Javait és beísúletet illető Kötelességeket— azután tanitnak , a’ Szeretetneky vagy Jóságnak Kötelességeiről , tanítván ott más boldogitásáról, meg kéméllésérül 'sa t. Mi ezt az utat azért nem követjük : mert sokszor a’ mi a’ Szeretet’ Kötelessége , az az Igazság Kötelessége is, és megfordítva: külön külön hát ezekről nem tanítunk, hanem öszvefoglalva.