Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

5Q6 Kér. Kötelességtud, III. Sz. I. R.

I. RÉSZ.

A’ Felebaráti Szeretetröl.

CCXXVII. §.

Kik a mi Felebarátink ? mi azokra nézve a' Parantsolat l Megfogás az FmberszeretetrÖly — annak alkalmaztatása, — mértéke.

Ezenn a 5 kifejezésen: Felebarát, értünk az Erköltstudományban minden embereket magunkon kívül, már azok, akár jó akaróink, akár ellenségeink , akár egy nemzetből ; és vallásból valók velünk, akár nem, akár gazdagok, akár szegények. Felebarátinkra nézve ez a parantsolat. Szeressed Felebarátodat , mint te magadat. Máté 22: 39* Ezt a’ Felebarátink szeretetéröl szolló parantsolatot hasonlónak mondja a’Krisztus az Isten szeretetéröl szólló parantsolathoz, nem tsak azért, mivel ezt éppen az az Isten adta, a’ ki amazt, ’s ennél fogva ennek éppen olly kötelező ereje van, mint amannak; hanem azért is, mivel ezek közül egyiket a’ másik nélkül nem lehet gyakorolni; mert az Isten, és ember sze- retetet nem lehet egymástól elválosztani, mintha tudnillik valaki az Istent szerethetné, és a* mellett ed^yszersmind az embert gyűlölhetné. Avagy szeretheti e’ az az Istent, a’ ki az ö te- teremtését, mellyet ö maga kedveli nem szereti? Ezért mondja Szent János: Ha valaki, azt mondja : szereti az Istent, és az ö atyafiát gyűlöli , hazud. az 1. Jan. 4: 20 , al.

A’ Felebaráti szeretet abbeli indulatja a’szívnek , mellynél fogva embertársainkra nézve mind azt tellyesítni téliünk kitelhető módon készek vagyunk, a’ mi nékik javokra szolgáll, eltávozhatjuk pedig mind azt, a’ mi nékik kárt ohozhat-