Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

A' Krisztus Erköltst. Tulajdonságai• 21

nagyobb erköltstelenséget, bizonytalanságot, és az erköltsi dolgokban való öszvezavarodást okozna, 's minden erköltsiséget semmivé tenne.

De ha a’ Kritika Filosófia Systemája átaljá- ban postulálja, vagy mint legbizonyossabb, és legszükségessebb Igazságot, úgy teszi fel az Istennek létet, és a’ Halhatatlanságotj hogy kell hát ezen Filosófiának ezt a* Tételét érteni: Isten nélkül is kell lenni Erköltsiségnek? így: ha valaki arra az esztelenségre vetemedhetnék is, hogy ezt mondaná az ö szivében: nintsen Isten, azzal az az erköltsi Törvény' kötelező ereje alól fel nem szabadúlhatna j mert ha az Isten' létét eltagadná is, a’ maga létét 's az ő szivében lévő erköltsi Törvénynek létét el nem tagadhatná, és a’ bűn* gyakorlására magának szabadságot nem vehetne.

A’ mit pedig némellyek az Atheusok Virtusa’ tisztaságáról beszédnek , az tsak beszéd, a* mit lehet mondani, de bébizonyitni nem lehet. Ezen állítás szerént ugyanis az Atheus' Virtusát a' tenné tisztává, hogy ö nem hisz Istent, és azt Törvényadónak nem esmeri. De ebből a’ következne , hogy tehát minden embernek elébb A- theussá kell lenni, hogy tiszta Virtust gyakorolhasson, — a’ mit az Okesság mint szükségességet tőlünk éppen nem kíván, sőt irtódzik ettől: és igy az Okosság’ Ítéletéből az Isten’ hivése, és az Erköltsiség’ tisztasága megállhatnak együtt. Még az is következne ebből, hogy tehát soha, sem az Isten létét hivő Filosofusok, sem a’ Keresztyének közzül senki még tiszta Virtust nem hozott elöl5 a’ mit pedig állitni nem lehet: ellenben az Atheusnak minden Virtusa tiszta, —- holott nem lehet e’ az ö akaratjának is tisztátalan maximája a’ magameghatározásban, és ellenben az Istent hívőnek nem lehet e’ tiszta maxi- mája ? Közönségessen pedig a’ mi az Atheusok