Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
VIII. RÉSZ. Az Embernek az Erhöltsi Jóra való Tehetősségéröl, és Tehetetlenségéről. , LXXXIX. §. Az embernek Erköltsi állapotját (Moralis Antropológia ) illető kérdések. Eddig- elöladtuk azokat a’ Törvényeket, méllyé!» szerént kell a Jónak végijen menni,— valamint a’ Jóra való koteleztetést,— és azon Inditó okokat, mellyekböl kell, és lehet egyedül erköltsi- líéppen a’ keresztyén embernek tselekednij már most az a’ kérdés : Ha valyon mi emberek mcg- tellyesithetjüké mind azt, a’ mit a’ Törvény kíván ? és úgy, a' mint a’ kívánja ? Mellyre , hogy megfelelhessünk, szükség az embernek jóra való tehetőségét, és Tehetetlenségét megvisgálnunk, a’ hol e következendő kérdések adják elöl magokat : \ allyon hogy van az ember természete teremtve ? Vallyon az ember természettel tsak jóé — vagy természettel tsak roszszé ? Vallyon az ember természettel jó é, és természettel roszsz é egyszersmind? Mit tesz az hogy: természettel jó — vagy természettel roszsz az ember?— és van é az emberben valami ollyas természeti romlottság mellynél fogva ö a’ roszszra hajló ? ’s a’ t. xc. §. Vallyon az ember természettel tsnpa roszsz e\ — vagy ugyan 6 természettel tsupa jó é? — Vagy pedig természettel jó is , roszsz is egyszersmind. Ez a kifejezés: Természettel, — mit jelent ? Sok függvén attól az Erköltstudományban , iogy miilyen ma az ember természettel: szükség 186 Keresztyen Köz'öns. Erhältst. Vili. Pl.
