Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
mindeneknek előtte ezt a’ kérdést venni vi’sgálás ' alá: Ha valyon az ember természettel tsupa jóé ? —— vagy ugyan ő természettel tsupa roszszé— vagy külömböző tekintetben ugyan ö egyszersmind természettel jó , és roszsz is ? — Ezen feltett kérdésekben ez a’kifejezés : Ter- mészettel, azt teszi: minekelötte az ember a’ maga tudtával, és a’ kifejtödzött okosság, 's az akaratnak szabad maga meghatározása után valamit tsinál, — (a) e' pedig: Jó, Roszsz az ember, teszi az embernek az erköltsi törvényei megegyező vagy meg nem egyező állapotját, — és igy az egész kérdést világosabban igy lehet már feltenni : Vallyon az ember minekelötte a’ maga szabadságával élvén a maga tudtával valamit tsinál- hatna, már az ö az elölt való átlapolja ollyan é, melly az erköltsi törvényei minden kifogás nélkül megegyez, vagy azzal minden kifogás nélkülmeg- nem egyez, — vagy némelly tekintetben megegyez azzal, némelyben pedig nem egyez meg? Hogy az ember természettel tsupa jó volna , tsupa jónak születvén,— vágy mint Pelagius (h) állította, minekelötte ő a’ maga tudtával valamit tsinálna, az előtt egészszen olly állapotban volna, melly az erkölts törvényei minden kifogás nélkül megegyez,—azt megmutatni nem lehet: mert igy a’ mi természetünknek átaljaban Az erholt si tehetőség, és tehetetlenség. 187 (a^ Hogy ezt a’kifejezést: természettel, a’megmagyarázott értelembenn kell venni , onnan világos ; mert minekutánna az ember szabadságával ellvén, a' maga tudtával tselekszik , már azon akkori álíapotjáróJ világos, hogyö se nem egészszen jó, se nem egészszen roszsz , mert a’tapasztalás mutatja, hogy a’ legjobb ember is tsinál roszszat, és a’ legroszszabb ember is tsinál iót is, (b) Az ujjabb időkben Schafiesbury, és Hutshe- *Uitották ugyan ezt.
