Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
9 háta' mi Nints — hogy adhatna az léteit valaminek, mikor semmi sem közölheti azt mással, a’ mivel maga nem bir? Valósággal léuö Istenre van hát nekem szükségem, és nem egy tsupa gondolatra, és üres semmire. Tudjuk azt is mindnyájan , hogy a’ Virtus e- lölhozása, és abban való megmaradás nagy magunk’ feláldozásában és a’ test’ kívánságainak meg- feszitésébenn áll, mellyre nézve, a’ leghathátós- sabb indító okokra van nekem ekkor szükségem: úgy de ha én az Istennek valóságos létét nem hiszem, hanem ötét tsak egy tsupa gondolatban állónak tartom lenni: ott vagvok én legerötle- nebb, a’ hol lcgerössebbnek kellene lennem. Mert hogy vegyek én abból való felserbeutetest magamnak , a’ Jóra, hogy ezt az Isten parantsolja, mikor a’ nints valósággal?— hogy mondja az okosságom fö Törvényadónak azt a’ gondolatot, vagy tsak gondolatban álló Istent, a’ ki magát sem tudja gondolni hogy van?— hogy serkent arra az okosságom , hogy a’ íb Szentség felé közelítsek, mikor a’ nints valósággal ? hogy vehetek én hasonló tselekedetrc példát attól, a’ ki maga, mivel tsak egy üres gondolat, soha semmit sem tselekszik ? Még eddig azt hittük az okosság , és Sz. írás után , hogy az Isten egy e’ világon kívül lévő, és magától való, ’s öröktől fogva élő Való, a ki adott mindeneknek léteit} de ezenn állításnál fogva, melly ellen itt beszédünk, az Istennek én adok léteit: mert a’ gondolat az enyim, és igy az Isten addig nem volt, mig én ötét nem gondoltam. Ö már most nem magától van, hanem cgy véges teremtéstől véghetetlen Istennek teremtetik. Ö most a’ világban van, és kezdett lenni} mert az én gondolatom, mellyben ö Istenné lett, az idő és a’ tér által meghatároztatott világban i84 Keresztény Hözöns. Erhältst. /i.
