Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

nem tsupánn gondolni hell az ő létét, és ezen tsupa gondolat (blosse Idee der Gottheit) elégséges a’ tiszta erköltsiség’ elolhozására, — sőt egyedül a’ kell erre , és több nem.

De hogy a’ tsupa gondolatban levő Isten nem elégséges az én Virtusomnak elolhozására, hanem az én erköltsiségem’ egész systemájára egy valósággal lévő Isten kívántatik meg, abból világos , mert én magam tudom, hogy az a’ tsupa gondolatban álló Isten nem egyéb, egy üres semminél , — magam fantaziroztam ki magamnak ezt a’ gondolatot, és én ezt úgy fantaziroztam ki, hogy ennek semmi Valóság ne feleljen meg: Úgy de annak van é nagyobb ereje az erköltsiségem* elolhozására, ha én egy tsupa üres semmi — és tsak magam által kimesterkélt tsupa gondolatban álló Isten előtt teszek valamit, vagy ha oliy Istenség előtt határozom magamat valamire , a ki valósággal van ? Kétség kivül az elsővel tsak jádszom és tsak a’ magam értelme systemája segítségére gondoltam ezt ki (b) de az utolsónak, vagy Isten valóságos léteiének hivése eg yenessen a' Törvény’ tiszteletére határoz engemet, és arra ösztönöz, hogy attól el se távozzak.

E mellett, bizonyos dolog az is, hogy éppen ezen tsak gondolatban álló Istenséget kigondolt Filozófusok szerént is az én okosságom reám nézve elmulaszthatatlanúl kívánja lételesit- tctni az én Virtusomhoz illő boldogságot úgy de ezt az a’ tsupa gondolatban álló Istenség hogy lételesithetné, mikor magának sints létele ? A’ mi valósággal van, p. o. Én magam, és e’ világnak minden hatalmassági sem tudják reám nézve az én Virtusomhoz illő boldogságomat letelesitni:

A’ Kér. Virtusról vagy Kegyességről, 183

(b) Herder von Religion Lehrmeinungen, und Gebt äuchcn. Leipzig 1798. old. 281. $• 21.