Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

met tellyesitettem, — de az életnek javait is tsak teszi mind jókká, mind állandókká. A’ miből következik, hogy a’ Virtust még az is szereti máskán , a’ kibenn a' nints 3 mikor ellenben e’ világi dolgokról még az is alatsonyan szóll, a’ ki azokat bírja.

De ha illy bizonytalan öszveköttetéshenn áll a’ boldogság a’ Virtussal, hogy helyhezteti hát a* Fiiosofia a’ Fó Jót a’ Virtusnak és a’ boldogságnak együtt való bírásában ? hogy mondhatja a’ Jézus, hogy: boldogok az alázatosok. ’s más Virtust gyakorlók, mikor a’ tapasztalás mutatja, hogy e’ nem igy van?

A’ Vallás fejti meg ezt a’ nehézséget, melly bennünket azzal a’ reménységgel táplál, hogy leszsz más élet, és abban az Isten által lejendő megjutalmaztatás, a’ ki mindenható lévén az én Virtusomhoz mért boldogságban engem részesíthet,— és mint Igazságos Isten akarja is eztj 's ekképpen az én Virtusomhoz illő boldogság semmiképpen ki nem maradhat.

L XXXVIII. §.

Valyon a Virtus elö/hozására elég é az Istenségnek tsupa gondolása, ha annak valóságos léteiét nem venné is fel valaki ?

Fichte utánn voltak ollyanok (a) kik azt állították, hogy a’ Virtus’ elölhozására, különössen az erköltsiségre már egészszen megért emberekre nézve nem szükség az Istent úgy venni fel, mint Valósággal lévöt (wirkliche Daseyn Gottes) ha<182 Keresztyén Közöns. Erhältst. VII. R.

fa") Fichte Philos. Journal Jahrg. 1798. Elend. A- pellatinn gegen die Anklagen des Atheismus Jena 1799. Az ide tartozó írókat lásd: Stäudlin Dogmatik Göttiriga 1800. old. 325. 326. 348.— Lange Unzulänglichkeit der Vernunft old. 9— 16.