Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

A Kér. Virtusról'vagy Kegyességről. 181

LXXXVII. §.

Az igaz Kegyesség Jutalmáról és következe- seiröl. — Ellenvetés — Felelet,

A’ kegyességnek jutalmáról és következéseiről jegyezzük meg, hogy

1.) A hegyességnek Ígérete van mind ezen a’ világon, mind a' más életbéli megjutalmazta- tásáról. A’ más életbéliről kezes az Istennek igazsága és az a’ mi Virtusunkhoz leszsz mérsékelve, — ez életbeli következései pedig a’kegyességnek most kedvesek, majd kedvetlenek— most közel majd távol valók, — most belsők és állandók, majd külsők és változók. A’ miből következik, hogy 2* Nem minden kegyes , boldog ez életben , a’ mit a’ régi szent embereknek példáján kivül a' mai tapasztalás is bizonyit. És igy

3-) Ez az esméretes állítások a Stoikusok- nak : A' Virtus boldoggá tesz f ha ezt teszi: Virtus nélkül lehetetlen boldognak lenni, akkora’ tökélletesen leráz: mert virtus nélkül sem a’ lé- leknek nints magával békessége, sem az Istentől a’ más életbeli boldogságnak megadását nem remélhetni. De ha ez a’ Tétel ezt teszi: A’ Vntu« elégséges arra, hogy engemet tsupári magától valóságos boldoggá tegyen, úgy már a’ nem igaz, mert a’ tapasztalás mutatja, hogy nem minden virtusos ember boldog.

4. ) Valamint nem igaz az, hogy ez életben isak a’ volna boldog, a’ ki vírtusos ember: úgy nem igaz az is , hogy a’ ki világ szerént boldog , már a’ tsupa Virtus és kegyesség volna : mert a’ kit a’ maga lelke virtusosnak nem tarthat, azt liijjába tartja annak az egész világ is.

5. A’ Kegyességnek legfőbb világi jutalma a’ éleknek nyugodalma. Az életnek keserveit ez édeti nieg, hogy én azt tudom, hogy kötelessége-