Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

akar, magva és Fundamentoma a’ Keresztyéni szent életnek, és jóságnak. Neveztetik a’ kegyesség a’ Bibliában egyebek közt; Isteni félelemnek, és a’ kegyes ember Isten félőnek ^ de ©’ melly félelem itt nem szolgai, hanem Fiúi jelelem, melly a' fiúban örökké az Atya eránt való tiszteletet, kész engedelmességet, és néki való tettzést tesz fel. '

Ezekből következik, hogy az Istennek virtust, és kegyességet tulajdonit ni nem lehet ; mivel ezek tökéllctlenséget, a’ Törvény megtartására való koteleztetést, a’testnek megzabolázá- esát, és a’ rosztól való maga megtartóztatását tesznek fel, a’ miknek az Istenben lenni természettel nem lehet. Ezen kívül , a’ Virtus és a’ Kegyesség nőhet, és elfogyhat mi bennünk; a’ honnan van et’ Kegyességnek és Virtusnak Tavaszsza, mikor tsak bimbója láttzik még a’ Kegyességnek,-—van annak Nyara, mikor a’ Virtus érik,—vanOszsze, és Tele, mikor a’ Virtus hervadoz és az arra való készség haldoklik mint egy mi bennünk, — van annak ismét Tavaszsza régieknél ezt tette a’ perseveratio et lapsus Sanctorum ) de az Istenhez az Erköltsi változásnak még tsak árnyéka sem járulhat: és igy az Istenben azt az akarati tökél- letes jóságot, melly szerént ez a’ Törvénnyel ö- rokké, és a’ legtökélletessebb módon meg egyez Szentségnek kell nevezni, nem pedig Virtusnak vagy Kegyességnek.

KXXVI. §.

Nemei a Virtusnak.

Régi megkülömböztetés szerént a.’ Virtust.

1.) Természeti , és Keresztyéni P’irtusra ■szokták el osztani. A’ Természeti Virtus áll az emberi okosságból vett, és az által megesmért Kötelességeknek tsupán a’ Törvényért való telye166 Keresztény Kbzöns. Erholt st. EIL R.