Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Ezenn a’ szonn: Virtus, hogy illy a" kötelesség tellyesittésébe ki mutatott Erköltsi Erősséget kell érteni, megtettzik mind magának a’ szónak jelentéséből, mind a’ Szent írásból. Ez a’szó ugyanis Virtus deákszó, és ezenn szótól jön: vir 's tesz: Férfis maga viseletét, erőt, vitézkedést; A mit a' Deákok a’ Virtuson értettek3 azt a’ Görögök a^ír^nek nevezik, a’ melly szó ácstól jön, melly a vitézség Istenének Marsnak volt a3 neve. — Az Ujj Testamentomban ez a’ kifejezés a^srr. Virtus, abbann az értelemben, mellybenn ezt itt vettük, nem találtatik ugyan, hanem sok más kifejezésekkel, éppenn az tétetik ott ki, a’ mit mi a virtuson értünk. — A' Krisztus ugyan is és az Apostolok úgy nézik a’ Keresztyén embert, mint egy Vitézt, a’ testi kívánságokat, 's e’ világot, mint az ő ellenségeit mellyek ellen kell a’ léleknek hartzolni. Innen a' Keresztyén embernek élete; Flartznak, Viadalnak, Tusakodás- nak ; a’ végbe vitt virtus pedig Gyózódelemnek, és a5 virtust végben vivő Keresztyén, Jézus Krisztus hiv vitézzének, a’ ki a' pályát fut]a, és a' gyózedelmi koronára várakozik , neveztetik. — 1. Ján. 5:4*—■ 1. 77m. 6: 12. — 2- Tun, 2: 3 — 5.— i. Tim. l. 18-IQ.— Efes. 6. 11 — 17- Ha az ekképpen meg magyarázott, virtus uralkodó indulattá és készséggé (habitus, nem pedig asvetudo ) változik az emberijén, és a lelek többé a’ test tsábittására nem hallgatván az ö tsele- kedetcit egyedül az Isten Törvénye, szerént rendeli, ebből származik a’ Kegyesség, meily nem egyébb, mint a’ léleknek abbeli állandó kívánsága, és uralkodó készsége, melly szerént az Isten minden parantsolatit örömmel, és az ő Törvénye eránt való tisztelettel tellyesítni akarja, és tőle ki- telhetőképpen telyesitti is. Ez a’ léleknek abbéli állandó kívánsága, hogy ő az Istennek tettzeci

A Tier, Virtusról vagy hegyességről 105