Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

séges, hogy e' nélkül az Akarat nem is határozhatja magát a’ tselekedetre.— Ide járul még

(j. A Szent írásnak ebben való raegegygye- zése is, a’ melly sohol nem kívánja, hogy azcm- ber fojtsa meg magában a’ hajlandóságokat, mellyeket a’ Teremtő mibeiénk adott, hanem tsak azt kívánja , hogy az erköltsi jó előhozásában uralkodó indulat, és ok légyen az Akaratban a’ höteleztetésnek megesmerése, a Törvénynek vagy az Isten akaratjának tekintete, és ez határozza az Akaratot a’ jóra, nem pedig a’ test hajlandóság!. Mikor. 1. Jan. 4. 19. c’ mondatik: ML szeretjük, ötét, mert ö szeretett először minket ; ebből nyilván van ; hogy maga az Apostol az Istennek hozzánk való jótéteményét, s annak háládatos érzését teszi indító okúi az Istennek szeietetőre; és így a’ Szent írás útmutatása szerént is élhetünk, nem tsak Tiszta, hanem Tisztátalan indító okokkal is. A.’ mint hogy még eddig a’ Nép Keresztyén Taníttóinak indító okai voltak, és hasznosan is, s az Evangyeliom követésénél fogva kellett is lenni, a’ tselekedet jó, és roszsz következései, — az Isteni szent akarat— az Istenhez való hasonlatosság,— az Istennek mint Törvényadónak tekintete , ’s ö általa mint igaz Bíró által való meg- jutalmaztatás, a’ Krisztusnak példájja a’bünbotsá- natnak. ’s a’ t. meggondolása. Végre

7. Ezen megjegyzésnél fogva felelhetünk meg erre az Ellenvetésre is:— Ha a’ boldogság ’s á t, leszsz az Indító ok; úgy nem magáért szeretjük a’ Jót, hanem a’ boldogságért, melly hanem volna, magát a Jót sem szeretnénk, s igy a’boldogságtól vett indító ök, minden Erliöltsiséget öszve tör. Erre ezt feleljük: Ha tsupán a’ boldogság volna az indító ok, és e’ volna egyedül a' Fö indító ok, és principium mellyből kell tse- jekedni; akkor lehetne mitől tartani. Pe mi nem

£58 Keresztyén fíözöns. Erholtst* Pl, R.