Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

mondjuk a'boldogságot egyedül való, és Fö princípiumnak ’s utói so meghatározó oknak', hanem Serkentő, és segítő ok az, a’ melly ha tsak a’ Törvényességig emeli is fel a’ lelket a’ tselekedet- re abba is van haszon az erköltsiségre nézve, és ezzel legalább a testiség törettetvén, és az akadályok a’ lélek elöl elháríttatván könnyebben teheti az Akarat azt, a’ mit tenni kell. (aj

LXXIÍ. §,

JVIitsoda Betset tulajdonít a' Keresztyén Vallás az abban előjordííió indító okoknak, és mitsoda rangot ád azoknak egymás felett í

A’Keresztyén Vallás mind azoknak az indító okoknak, mellyekkel él bizonyos és hozzájjók illő betset tulajdonit, a’ mi abból világos, mert él azokkal — azokat az emberi természethez illőknek tartván lenni,— Mind az által más részről igaz dolog az is, hogy ezenn indító okokat nem tartja az Evangyéliom egyforma betsúeknek, hanem valamint egygyiket a’ másiknál felyebb valónak lenni ki jelenti; úgy egyiket a’ másiknak alájja rendeli,— és hogy ez igy van, onnan világos ) mert nem él az Evangyéliom egyik indító okkal olly sűrűn, mint a' másikkal,— egyik indító okra nézve bizonyos kifogást tesz, a' másikra nem tész, — egyiket tsak rövidedenn illeti, másikat mint nagy betsüt szélessebbenn adja elöl,— egyiket mihelyt valaki magát tsak az által akarja meghatároztatni, rosznak állít lenni, másikat ha magában van is elégségesnek tartja, — egyiket e- gészen kirekeszti, mikor a’ másikat az Akarat meghatározására ajánlja, tsak egyik szerént a’ ki tse*

Az Indító Okokról és Ösztönökről* 15Q

(a) Lásd\ Planck Ei ni. in die Theol Wissenschaf, ten T. 2. old. 5j7. Eckermann theologische Bej trägt £-dih D. Altona 179*.