Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
hogy a> szent, és tiszta jó akarat: és igy erre kijelentésnek nem szükség lenni, magából az okosságból is meglehetvén tudni, hogy mitsodás a2 Isteni Akarat, mert mint Pál Apostol szoll Rom. I. |Q a mit az Isten felöl tudhatnak az emberek nyilván van az ó hennek az az: az ö er- koltsi okosságok meg mondja azt nékik, hogy az Isteni Akarat mitsoda Szent, és tiszta akarat. 3) Mi légyen az Isten Akaratja, az okossághatározza meg; inkább hát az okosság a1 Főprin- cípium , mint az Isteni Szent Akarat. De a' következtetés nem helyes: mert az o- kosság határozza meg azt is, hogy: mi az Isten, — és még sem teszszük Istennek az okosságot azért, mert ez határozta meg, hogy mi az Isten : így, azért hogy az okosság határozta meg, magára nézve, hogy mi az Isteni szent akarat, nem következik, hogy ezt azzal tseréljük félj — hanem inkább a’ következik ebből, hogy ha az o- kosság az Isteni Szent Akaratot a’ leg tökélletes- sebb Akaratnak határozza meg: én azt minden esetben tehetem az én tselekedetem sinor mértéke jének. I. RÉS Z. Az Erhöltsi Jóról, és Roszról! LH. §. Meg fo^ás az ErkÖltsi Jóról — Általános , es Ráviteles, vasy Feltételes Jó. Valósá* gos, Tettzö Jó. A’ Törvény, mellyröl közelebb szóllottunk , azt adja elünkben hogy: mi szer ént kell tsele- kedni; már most lássuk hogy i Mit kíván a Törvény hogy én tselekedjem mikor a' tselekedet az 112 Kér ' Közöns. Erköltstudomany. IV. R.
