Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

hogy az Isten’ akaratja’ princípiumából tseleked- vén én sem tsinálok soha haszonból, vagy félelemből ; és így az én A írtusom tisztátalan nem fog lenni. INem is idegen Törvény az, a’ mit az Isteni Szentség nekem Törvényül tesz 5 mert én azt magam is Törvénynek, sőt magam Törvénnyé- nek , esmérem azt lenni, mivel az én okosságomban más erköltsi Törvények nem lehetnek mint vágynak az Isteni Fö okosságban ; mert azon Tör1 ényehet adta ö én belém , a’ mellyeket ő maga követ, és én velem is megtartatni kíván: ha liát nem idegen Törvény szerént tselekszem én, mikor az Isteni akarat Törvénnyét követem; nem leszsz az én tselekedelem tisztátalan. =: A’ Jézus’ tanítása szerént kedves az Isten előtt a’ ki az ö Attyánah akaratját tselekeszí , és azt meg is jutalmaztatja: és így tisztának, és jón&j keli lenni azon tselekedetnek, méily az Isten' akaratja princípiumából vitetik végben. — Egy szóval, a’ Kritika Filosofiának akármclly formában elő a- dott Kategorikus Imperativussai megedgveznek az Isteni Szent akarat princípiumával, — és ez is formale principium, mert a’ tselekedet’ formáját határozza meg, vagy azt a’ módot, melly szerént kell a1 Keresztyén tselekedcteinck megesni midőn a’ Keresztyén tselekedet’ formáját ebben helyhez« teti: úgy akarj , és tseleked) , mint akar, és tselekeszik az Isteni Szent akarat. Ez a’ forma hát tiszta lévén: tisztátalanná a’ Keresztyén tselekedetet nem teheti,

2. ) Nem közönséges az Isten’ Akaratjaimért azt tsak azok tudják, a' kik kijelentéssel bírnak, és így nem lehet ez az Erköltsiség’ Fő Princípiuma.

De mihelyt én Istent veszek fel: már annak akaratjáról minden kijelentés nélkül is szükséges képpen ezt kell az én okosságomnak gondolni,

Az ErJíöltsi Fö Princípiumról 121