Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Igaz , hogy vágynak olly Sz. írásbeli helyek, mellyekben a' kegyességnek már e' világonn i/a~ ló megajándekoztatása által serkentetnek a’Keresztyének a jó tselekedetekre, l. Tim. k’ 8« Lük. 18: 2Q — 50. de ezenrt, és több helyekben nem princípiumul tétetnek fel a’ Világi Jók, hanem tsak úgy emlittetnek, mint a’ K. Virtusnak Isten akaratjából lejendö következései ’Sid. 10: 5(j. 1- Jan. 2: 17. a' következés pedig, mivel az Után lesz meg, mikor már a’ dolog megesett5 nyilván van, ho^y a’ következés az azt meg előző tselekedetnek princípiuma nem lehet.

II. A’ Léleknek a maga tselekedetein való m-eg nyug óvás át, és Örömét , mint az ember belső Boldogságát, sem lehet a’ Keresztyén Er- költstudomány’ fö princípiumául tenni. Ezen princípium szerént azért kell jót tselekednem, mert külömbenn nem fogok magamban lelki nyugodalmat, belső kedves érzéseket tapasztalni. Igaz, hogy ez, nemesebb állittás az elsőnél, és sok tudós emberek ezt tartották a’ Keresztyén tseleke- det' fö princípiumának lenni, — sót a’ nép moráljának nagyobb részént, ma is ez a’ princípiuma, és szükség is, hogy a’Prédikátor a’ Kép tanításaiban a' Lelki esméret nyugodalmára tegye hal- gatóit figyelmetesekké, ’s ezen indító ok nélkül el sem lehetünk : mind az által ezt sem vehetjük fel, a’ Krisztus Erköitstudományának fö princípiumául. Mert

Ha a’ Lélek nyugodalma megállhat a’ leg- nagyobb Erköltstelenséggel j úgy az, a* Krisztus Erköltstudománya fő princípiuma nem lehet. Tudjuk pedig, hogy a’ Fösvény, tsendes megnyugo- vással nem tesz jól mással, és olly Lelke’ meg- háborodása nélkül olvassa a Bibliában a’ reá illő Intéseket, mintha ö nem is volna fösvény* A’ mást, Vallásáért Üldöző, lelki nyugodalmát ta*

* Az Erköltsi Fő Princípiumról. \\\