Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

formula nem foglalja magában az Isten, és Magam eránt való kötelességeimet: és igy a’ nem is lehet princípiuma a’ Krisztus Erköltstudomá- nyának.

XLIX. g.

D. Boldogság princípiuma.

A’ Krisztus Erköltstudományának, sokan az Önnön, boldogságot tették fö princípiumául , illy formulában adván azt elő: Úgy tselehedj; hogy az által magadat boldoggá tehesd. Mivel pedig ezen Eudaimonisták közzül némellyek a” Világi külső jókban,— mások a Leieknek belső boldogságában vagy az ö tselekedeteinn való belső Örömben , es megnyugvásban , —- mások pedig a' jövendő életbéli Boldogságban helyheztetik az ő Boldogságokat: innen a’ Boldogságnak princípiuma háromfelé ágadzik el. De hogy a’ Krisztus egyik tekintetben sem tette a' maga Erköltstudománya fo princípiumává a* Boldogságot, meg tettszik e' következendőkből:

I. A' Világi külső Jókban helyheztetett Boldogság a' Krisztus Erköltstudományának fő princípiuma nem lehet, melly szerént t. i. «’ lenne az erköltsi jó tselekedet, a’ mi az én világi Boldogságomat elő mozditná. A’ Krisztus ugyan is , tsupán a' Világi boldogságból, "s önnön haszonból származott tselekedetet , mint keresztyénhez illetlent megveti, kárhoztatván a’ Farizeust, hogy azért alarnisnálkodott, mivel az emberektől ditsértetni és láttatni kívánt, Mát. 6* 1— 7. ló. 17. valamint azokat is, a’ kik tsak azért tesznek valakivel jót, mert reményük, hogy azok is jól tesznek ő velek, Ha úgymond tsak azokat szeretitek, a'kik titeket szeretnek, mi- tsoda jutalmát veszitek ? nem de a fukarok is nem azont miveliké? Mát. 5; 4Ő—4?« Kuk.

Az Erköttsi Fő Principiumról. 10$

\