Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

nek, és mindenkor végben menni. A’ Parantso- lat pedig ollyan Törvény, melly tsupánn a’ teremtett, és vétkezhető Valókat illeti; mert tsak ezektől kell valamit tiltó vagy kívánó módon pa- rantsolni. E’ szerént az Istennek magára nézve tsuk Törvénye van. —■ Parantsolat pedig ö reá nézve semmi sints 5 Ellenben mi reánk nézve minden Parantsolat,— nem tsak Törvény. Innen a Jézus is a’ Törvényt reánk nézve Parantáolat- nak mondja: Ez úgymond az első', és hagy parantsolat, a' második pedig hasonló ahoz. — A’ Parantsolatban az adatik tudtunkra, hogy mit kell., és mit nem kell tselekedni; ez a’ szó pedig: kell, mindég tökélletlenséget, és erköltsi erőltetést tesz fel arra nézve ; a' kitől kívánjuk, hogy ezt kell neki; vagy nem keilt se- lekedni: és igy reánk minden Törvény; egyszersmind Parantsolat is : de az Istenre magára nézve; minden tsak Törvény, — és ő reá nézve legkis- sebb Parantsolat sints, mivel ö természettel, és minden köteieztetés nélkül örökké tsak jót tse- lekszik.

A’ Törvény eráht való tiszteletnek hívjuk a’ Lélek’ abbéli készségét; mellynél lógva az önként megesmeri a’ Törvény által való köteleztetek sét, és annak szavának kész engedelmeskedni.— Szüli tehát ezt a’ Törvény eránt való tiszteletét bennünk annak megcsmerése, hogy a Törvény kötelező erővel bir, én pedig köteleztetett va- gyök, hogy az parantsol nekem, én pedig köteles vagyok annak engedelmeskedni, — és hogy éri tsak azt vagyok köteles tselekedni, a’mit a’Törvény tilt, vagy parantsol. — A’Törvény eránt ak-* kor van én bennem tökejletes engedelmesség t mikor mind a’ külső tselekedct, mind a belső indulat és készség a’ törvényei egy formán , és mindenekben megegyez, mivel tsak akkor valamitöAz Erköltsi Törve nyékről. Q0