Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

79

mint még függetlenül, Péter’székéből, bocsátók az egész világra parancsaikat. A’ pápák, mint Jézus’ helytartói, minden népek’ védnökei; de míg Frankhonban laktak csak, ezeknek szövetségesei járultak bizalommal hozzájok, és így a’ kereszténység’ bizalmának központjává soha voltaképen nem válhattak, mivel Frankhon majd egy, majd más fejedelemmel ellenséges viszonyba bonyolult. Míg ekként a’ pápai tekintély és üdvös befolyása alábbszállt, addig Róma, sót Olaszország a’ bel viszályok’ martalékjává lön. Az örök város elveszté minden bájoló erejét, mellyet néki a’ sok régiségek csak úgy kölcsönözhetnek, ha a’ Péter székéről árad reá a’ fény, ’s ajtatos kegyelet. Elveszté vidorságát, elveszté magasztos képét, mellyet az egész keresztény világ vallásos tiszteletből, majd másfél ezred alatt, öltött magára. Igen , e’ hetven év’ gyászos története megmutatta Rómának, meg az öszves kereszténységnek, hogy Rómát csak a’ pápák tették nagygyá, dicsövé. Es igy a’ gondviselés a’ kereszténységuek üdvös tanulságára megengedte a’ pápáknak Rómából! távozását, hogy e’ távoliét’eredményeiből kitűnjék, menynyire szükséges és üdvös a’ pápáknak független állása azon magas hivatásuk’ betöltésére, mellyre Péter’ utódjai kötelesek!