Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

63

’s ezt hős tetteik közé számították. Ez a* jámbor hívek’ ajtatos érzelmein érzékeny sebet ejtett, ’s a’ botrány’ nagyságán eliszonyodván, magán a’keresztyén erkölcs’igazságán kételkedni kezdett, melly illy bünte- leniil és szemtelenül megsértetett. A’ tiszta vallásos érzet, a’botránkoztatott nép elégtételt követelt, az ártatlanság az embertelen önkény ellen ótalmat keresett, ’s ezt, miután maguk a’ nagyok és fejedelmek közöl is többen hasonló bűnben fetrengtek,náluk fel nem találták. Csak egy hatalomhoz járulhatott tehát a’ ke- resztyénség bizalommal. és ez az egyházi volt. Ezen körülmények közt valóban isteni gondviselés ápolta annyira egyházának tekintélyét, mellyel a’ bűnt, ha bíboron ült is, fékezni, a’botrányt megszüntetni tudta. Annál üdvesb volt pedig az egyház’közbejötté, minél jobban elhatalmasodott a’ hűbéri rendszer ’s mellynél fogva a’jó fejedelmek nem bírtak elég erővel a’ magánosokat az erkölcs ’s törvény" tiszteletére kénysze- riteni. Mert a’ grófok "s nemesek váraikban szövetkezvén egymással, daczoltak királyaik’ parancsaival. De Róma’menydörgö szózata még az erős várak’urait is megrettentette ’s engedelmességre bírta.

Nagyobb veszély fenyegette még a’ keresztyén erkölcsöt ’s magát az egyházat, midőn a' királyok ’s más fő urak pártfogói jogaikat nem mindenkor az egyház’ védelme’s dicsőítésére, hanem egyenesen annak elnyomására használták. Mi több még a" római császárok közöl is — bárha ők az egész európai kereszténységnek ’s egyháznak esküdtek ótalmat — találkoztak,