Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

64

kik feledve nagy őseik’ajtatos buzgalmát, az egyházat leigázni akarták. Majd igazságtalan sarczolás alá vetették az egyház’ javait, majd egészen elfoglalták. Majd ismét eltörölvén a’ régi szabad választásokat, pénzért gyakran tudatlan’s erkölcsteleneknek adták el a’legfőbb papi méltóságokat, ’s minők voltak magok, ollyan püspököket ’s érsekeket neveztek. A’ hívek’ sokasága kesergett az egyháznak illvetén lealáztatá- sán, midőn fejedelmi önkény ollyakat ültetett a’ püspöki székbe, kik nem igazi föpásztorok, hanem hízelgő’s kicsapongó udvaronczoknak illettek. Nem sej- ditették a rövidlátók, hogy a’ nép előtt semmi any- nyira nem süllyeszti a’ fejedelmi tekintélyt, mint a’ biten való méltatlankodás, ’s hogy az trónjának ’s a’ polgári társaságnak legerősebb támaszát rongálja . ki a’ vallásszabadságot és az erkölcsös érzetet sérti. — Meg kellett tehát szabadulnia egyházunknak az öt jogtalanul leigázó polgári hatalomtul, hogy magas hivatását, az erkölcs" és vallásosság’ elömozdilatását betölthesse. Ezen szabadulást egyes tartományi zsinatok nem eszközölhették, mert részint magok a’ pénzen lett püspökök ellenzették, részint ’s főleg fejedelmeiktől gátoltattak ’s így csak a’ pápáknak hatalma segíthetett az egyház’ bajain, kik az egész kereszténység’ neve-"s érdekében felléptek az egyház’szabadsága- "s jogának védelmére, "s kiknek parancsára az engedetlenek koronájokat is elvesztették. Illy vallásos érzelemtől buzdittatván VII—ik Gergely pápa "s utódjai, ötven éves küzdelem után kivívták a’kalixti bé