Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

44

egyháziakat ’s az idegeneket meggyilkolni^ a’ templomokat lerontani ’s bálványoltárokat emelni. András , mivel még kisebb volt követőinek száma, hogysem a’ sokkal több lázongok’ táborával megmérkőzhetnék , kétes helyzetében hallgatólag viselé magát, mig t. i. nagyobb erővel ellenök szegülhetne. A’ lázadók Andrásnak ezen semleges viseletét megegyezésre magyarázván, dühös bosszúval támadták meg a’ jámbor keresztényeket, ’s mindenfelé vért ontva, templomokat pusztítva, szörnyű dúlást követtek el hazánkban. Nem csak püspökök ‘s egyéb egyháziak, hanem a’ világiakis rend- és rang-különbség nélkül, kegyetlenül meggyilkoltattak, szerte vér folyt Hunniában, mellyet a’ vakbuzgó lázangók ontának. Az elhullott áldozatok között a’ történet különösen feljegyzetté a’ nagyhírű Csanádi püspököt sz. Gercirdot, ki Búid és Besterd püspökökkel András elébe sietvén, a' dühös fellázadt csapattal Kelemfeld hegyen Pestnek átellené- ben megölettek, melly hegy sz. Gerardról Gellért- nek neveztetett. A’ negyedik püspököt Benetát, Turóczi állítása szerint, András szabadította ki a' pogányok’ kezéből.

Azonban Isten könyörült egyházán, mert András megkoronáztatván, testvére Lerenta halála után már erélyesebben lépett fel a’ zendiilök ellen, *s halál - büntetés alatt mindenkinek megparancsolta a' pogány hit’ elhagyását, ’s a’ keresztény egyház’ ke- belébei visszatérést. — Ekkor seregestül ’s bűneit