Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

37

előbb Cyprust, később Rhodust szállotta meg. E’ szigeten 1310töl 1522ig, tehát kétszáz éveken át vívtak a’ roppant muhamed erő ellenemig végre a’ százados harcz által meggyöngült lovagi rend II. Soli- man nagy számú hadának sokáig ellent nem állhatván, meggyözetett, és sok dicső bajnoki tettek által nyert borostyánnal koszoruzottan hagyták el két százados hazájukat,’s Málta szigetére költöztek V. Károly császár’ kegyelméből, olly feltétel és kötelesség’elfogadása mellett „hogy a’ törökök ellen állandóan négy hadi hajót tartsanak,11 és a’ spanyol királynak hódolat’jeléül egy sólymot küldjenek évenkint. E’szigettől aztán „máltai vitézekunek hivattak. Ezen lovagi rend Magyarországban is elterjedett; ’s több kolostort bírtak.

A’ második nevezetes lovagrend szinte a’ XI. század’ elején alapittatott több franczia nemes vitézek , különösen Hugó és Godfrid által; mivel pedig különös lakuk még nem volt, Balduin jeruzsálemi király palotájának templom felöli részét engedte át számukra, ’s innét „templomvitézek^nek neveztettek. Fogadásuk kötelezd őket az utazók’ és kereszténység’ védelmére és a’ szent háborúra. III. Eugen pápa fejér palástot vere s kereszttel rendelt öltözetül nekik; a’ miért is „veres barátokunak neveztettek közönségesen. Kitűnő erényeik, különösen a’keresztény hit iránti buzgalmuk ’s rettenthetlen bajnokságuk által nagy tekintély-és gazdagságra jutottak. Hol a’ kereszténységet veszély fenyegette, nem ismertek semmi félelmet, sem nehézségeket, mindenkor ké