Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

38

szék levéli mellette harczba szállani. Vitézségüknek olly sok ’s fényes tanúságait adák e5 lovagok, mennyit egy rend sem. Ekként növekedő tekintélyük ’s nagy gazdagságuk hamar irigységet költött ellenük, hozzájárulván egyes templomosok’ kihágásai, sőt a’ rendnek magának megtágult fegyelme, mi által elleneiknek alkalmat nyújtottak vádakra. ’S igy történt, hogy Fülöp franczia királynak ingerlései- ’s sürgető kérelmére V. Kelemen pápa a’ bécsi zsinatban a’ templomvitézek’ rendét eltörlötte.

E’ sorokat meddő tollal bevégezni a’ történetírónak már azért sem szabad, mert egy rendnek eltörléséről tétetik említés, melly még a’ regék- és színi mutatványokban is különféleképen ítéltetik meg, 's egy egész vitézi rend’bünös vagy büntelensége forog fen, miről hallgatni annyi, mintáz olvasót bizonytalanságban hagyni, vagy hallgatólag elismerni a’ vádak’ valóságát. A’ templomvitézek nagy bűnökről vádoltat- tak: mintha ők a' keresztény hitet megtagadták, és titkon undok bűnnel fertöztették volna meg magukat; ’s hogy feledve hivatásukat, csak kincsek és kényelmek után sovárgva, titkon ezen czélok’ elérésére még a’ pogányokkal is szövetkeztek. Illy étén vétkekről vá- doltatott e’ rend Francziaországban. De ha szigorú részrehajlatlansággal Ítélünk a’ pör felett, kárhozatot nem foghatunk mondani reája. Első vádlói már hitelt nem érdemelhetnek, mert két bűnös, örökös fogságra ítélt templomvitéznek a’ megszabadulás’ ígérete alatt tett vallomásai azon elöljárók és rend ellen.