Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

36

utazó jámbor keresztények a’ zárdát; annyivalis inkább: mivel nemcsak az utasok, de a’ szegények ’s betegek is szives ápolást találtak hajlékában. — Naponként növekedvén vagyona, 1118dik évben har- czias jellemű főnöke Rajmund magát és társait készének nyilatkoztatta fegyvert fogni a’ pogányok ellen. Szándokuk és kérésük Rómában meghallgattatván, a’ szentséges atya’ apostoli engedelméböl ezen szent Jánosról nevezett lovagrend három részre ’s ugyanannyi kötelességre osztatott: lovasokra, kik fegyverrel szolgáltak a’ kereszténységnek; felszentelt papokra, kik a’ templomban ’s benn a’ kolostorban a’ szent mise ’s egyéb ajtatos szertartásokkal foglalatoskodtak ; a’ harmadik osztályt azok képezék, kik a’ betegeket és szükölködöket ápolák. Ruhájuk fekete színű volt, egyszerű fejér kereszttel. Az egész rend fejének a’ nagymestert tisztelte. Csakhamar vitézségének bámulandó tanulságait adta, ’s igy száma és gazdagsága részint adakozásokból, részint a’ po- gányokon nyert gyözedelmekböl igen megnőtt, még pedig nem egyedül keleten, hanem nyugaton is, úgy hogy több nyelvek szerint lehetett már az elterjedett lovagi rendet felosztani.

A’ harcz’ vészei között támadt e’ lovagi rend, ’s igy igen természetes volt, hogy számtalan viszontagságokkal kelle küzdenie. Sorsa a’ keleten alapított keresztény birodalom'* sorsával szorosan egybefüggött. — Miután a' törökök ismét hatalmukba ejték Palesztinát. a’ szent Jánosról nevezett lovagi rend