Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

30

Róma’ püspökei jelt adnának a’ keresztes háborúra, már élt a’ vágy kebleikben a’ szent föld’ megszabadítására , ’s a’ római pápák’ egykedvűségén megbot- ránkozott volna az egész keresztény világ. ’S midőn szerte, mint valami zúgó vihar, mindenfelé a’ lelkesedés és buzgalom hevité fel a’ kebleket, ’s Rómán függnének a’ keletre kívánkozó hívek’ sóvár szemei, hogy onnét, mint a’ kereszténység’ közös utjából. ’s a‘ hívek’ lelki atyjoktól adassék irány és létesi— tessék az akarat. Péter’ utódjai az idő, körülmény és uralkodó szellem’ értelmében szorosan kötelezve valának zászlót tűzni ’s életet adni a’ vallási buzgalomnak, keresztes háborút hirdetvén. Ki csak kevéssé ismeri annak keletkezési fokozatait, az belátja : hogy a’ római széket a' kereszt-hadak’ létesítésében még árnyéka sem homálvositja akár nagyravágyás-. akár uralomrai törekvésnek: ’s józan megfontolás után ki hihetné azt is: hogy Europa’ valamennyi népei két századon keresztül vak eszköz gyanánt hagyták volna magukat egy más ismeretlen világrészen nagyravágyó czélok’ elérésére használtatni; hisz olly buta-és nyomorultaknak csak képzelni sem lehet annyi nemzeteket, hogy ezt észre ne vették volna! . . . Bizonyára mélyebben feküdt e’ megmegújuló lelkesedés’ magva, t. i. a’ szívek’ hálás tiszteletében, ’s az ebből eredő ajtatos buzgalomban! . . . Csak ezen folytonos okból származhatott olly tartós eredmény. — Midőn ekkint átalánosságban szólunk. nem tagadjuk : hogy egyes esetekben más