Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

29

i

fő okát tehát mélyebben kell keresni, az emberi kebel’ hála- és tiszteletérzetében, melly nemzedékről nemzedékre szállván át; folytonos buzgalomra gerjeszti a’ hálás ivadékot. T. i. ezredes hosszú időn keresztül tápláltak a’ keresztények hálás tiszteletet ama föld és város iránt, hol Isten fid üdvöt hozó tanitá- sát hirdette, ’s a’ megváltás’ nagy munkáját megkezdette, hol az ártatlan bárány az emberi nem’ bűneiért keresztfán kínos szenvedések közt kimúlt, hol eltemetve lön’s harmad napra dicsőén feltámadott halottaiból. Szent ereklyekint nézték tehát a’ hívek Jeruzsálemet, ’s oda zarándokoltak mindenkoron hála- liszteletök’ áldozatát fáradalmas utazásukban nyilvá- nitandók. Valóban igaz keresztényhez méltó érzelem! mert ha egy nagy polgár’ vagy fejedelem’ sírjához messze vidékekről vándorol a’ hálás unoka, ’s ezt polgári erénynek joggal nevezzük: minél illőbb és dicsőbb az, hogy nem egy nép’vagy haza’, hanem az egész emberi nem’ és világ’ megváltója- ’s üdvözítőjének sírjához járuljanak az ajtatos keresztények.

A’ szent várost közös örökségének tekintette a’ kereszténység, mellyet pogány kezek között hagyni Jézus iránti hidegség- ’s hálátlan tiszteletlenségnek vélték; következőleg nem pillanatnyi fellobbanás: hanem ezer éveken keresztül táplált ajtatos érzelem hevitette Jézus’ híveit a’ szent föld’ megszabadítására; e’ mellett a’ keleti császárok — törvényes urai — kér- téka’ nyugati keresztények’ segedelmét, hogy elfoglalt birtokukat visszaszerezhessék; következőleg mielőtt