Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

93

ív.

Zvingli és Kálvin.

Míg Luther Márton Németországban izgatott az ezerötszáz éveken át diadalmaskodó katholika hit és egyház ellen, azalatt Schweicz’ csendes lakóit Zvingli Ulrik, előbb lelkipásztor, későbben a’ zürichi fő templomban szónok, heves szónoklatával lázitotta fel az ős hit és egyház’ elhagyására ! Kedvező alkalmat nyújtott erre Samson Bernard, ki Schweiczban a’ teljes búcsút hirdetvén, túlságosan magasztalta következésit és olly erőt tulajdonított, minő a’ romai pápa1 rendeletével és az anyaszentegyház’ tanításával meg nem egyezett. Ekkor Zvingli meg nem elégedvén avval, hogy a’ Constanczi püspök a’ fent említett szent Ferencz rendű szerzetest a’ teljes búcsú további hirdetésétől eltiltotta, hevesen szónoklott a’ katholika hit’ némelly ágazatai és fegyelme ellen, olly annyira, hogy miután a’ többszöri tanácskozások eredménytelenek maradtak, a’ katholika egyház’ hívei és Zvingli követői között harcz támadott 1531-ben. Ezen harezban esett el maga Zvingli is.

A’ hitszakadás’ magvát, mellyet Zvingli a’ hegyek’ keresztényei közé ültetett, megérlelte Kálvin János hitújító. Ö Frankhonban polgári rendű szüléktől származván atyjától a’ hittani tudó-