Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

129

A’ többiek között méltán felhozzuk II. Henrik császárt, ki 1002ben emeltetett Nagy Károly’ császári trónjára. Bonyolult állapotban vette által a’ római birodalmat, olly annyira, hogy már már bom- ladozásnak indulna annak egysége, de Isten segíté öt, és a’ római birodalmat újabban megszilárdította. A’ nagyok’ önkényét fékezte és népének szerető ’s védő atyja lön. Többször harczra szállott , de mindig Istenbe helyezvén bizalmát, nem annyira fegyverétől mint az égből várta győzelmét. Különösen az Isten’ dicsőítésében tűnt ki Henrik császár. Hol a’ hit és keresztény erkölcs’ érdeke kívánta, nem volt áldozat, mcllyet szívesen nem tön az Ur’ oltárára. 0 tudta, hogy miként minden polgári társadalom’ fő- alapja a’ vallásos erkölcsiség, úgy a’ császári trónnak is legbiztosabb támasza. Értette, hogy a’ hit egyiránt boldogít népeket és fejedelmeket. És azért a’ hitnek emelésére, a' hívek’ ajtatosságának buzdítására , az egyházi rend’ tekintélye- és befolyásának növelésére majd püspöki székeket, majd egyes egyházakat császári bőkezűséggel alapított. A’ bam- bergi püspökség soha nem fogja felejteni e’ szent császár' ajtatos bőkezűséget. Mivel pedig az egyházi fegyelem az erkölcsiség’ előmozdítására mindenkor nélkülözhetlennek tartatott, ennek szilárdítására több tartományi zsinat hivatott egybe az ö kívánságára, nevezetesen 1007ben a’ mainzi, 1013ban a’ raven- nai zsinat. Nagy Károly szellemétől áthatva különös kegyelettel viseltetett Jézus’ helytartójához ’s öt

Kírmöcry, kér. egyh. tört. 9