Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

130

annyira tisztelte, hogy midőn a’ mainzi zsinatban felolvastatnék apostoli levele, több ízben térdre esne. A’ római birodalmat és Olaszbont a’ görög császár’ serege megtámadván, Henrik gyorsan sietett a’ szentséges atyának védelmére. — A’ szegények’ jóltevöje volt, mert merre csak öt útja vezette, jó- tevöségének kedves emlékét hagyta. Végre 52dik évében 1024ben végezte ajtatos életét, kit ma is az egyház szentjei közt tisztel.

A’ római széken ez időben, mint az előbbi korszakokban, nagy jellemű és jámbor életű püspökök ültek, sőt többen a’ szentek közé soroztaltak, ’s bogy még nem számosabban főzettek a’ dicsöültek’ koszorújába, az azon szigornak tulajdonítható, mely- lyel a’ római szentszék püspökei’ dicsőítésében eljár. Paschalis, IV. és IX. Leo, sz. Miklós, VII. és X. Gergely, V. Coelestin pápák mindannyi ékei ma is egyházunknak és tisztelet’ tárgyai az egész kereszténységnek.

Nemcsak a’ római széken fénylettek ritka erkölcsű püspökök, de az egyház’ minden rendű tagjaiban is bőségesen találtattak. A’ sokak közűi legalább néhányat említni kívánunk.

Ansgár az éjszaki Németország’ apostola a’ IX. században nemes családból származott, és a’ sz. Benedek* rendébe lépett. Isten öt különös malaszttal áldotta meg, melly apostoli buzgóságában nyilvánult. Dán- és Svédhonba sietett a’ mennyei világot terjeszteni, nehéz küzdelmek és sokszoros veszély