Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

128

sek-, hanem minden embert üdvezítni. Minél na- gyobbszerü a’ kötelesség ’s nehezebb annak teljesítése , ’s minél több alkalmat és ingert találhatni a1 hatalom és vagyonban, az örömélvezetekben elmerülni, avagy azzal mások’ sérelmére visszaélni, annál több erő kívántatik az erkölcs’ ösvényén haladva isten’ parancsát teljesíteni, De hogy szent bitünknek illyetén állásban is csodálatos működése, azon sokaknak példája mutatja, kik bíborban és trónokon ültek, és kik földi koronájuk’ legfőbb ékét abban találták, hogy a’ szentek’ koronáját mennyben is megérdemelhessék. Majdnem minden népek’trónjain királyok és fejedelmek ültek szent életükkel tündöklők, és a1 királyi családok’ több tagjai mindkét nemből főzettek a’ szentek’ koszorújába. — Sz. István és László hazánk’ évkönyveiben felejthetetlenek szent életükről. Sz. Kamit és Kazimir, amaz a’ dánok’, emez a’ lengyelek’ emlékében, igy sz. Lajos Frankbon' történetében ; és igy a’ többi népek’ fejedelmei közölt is voltak, kiket a1 szentegyháznak fénycsillagaiként máig tisztel az egész kereszténység.

A’ római császárság volt e’ kornak legmagasb polgári méltósága- és trónja’fényével minden egyéb trónok felelt dicső. Ezen legmagasb földi méltóságon is Isten’ malasztja láthatólag munkálkodott a’ császárok’ szivében. Nem értjük azon sokakat, kik erkölcsös életük által népeiket boldogiták, hanem csak azokat, kik a’ közönséges jámborságon felülemelkedve a’ nagyobb szentségnek lettek követői.