Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

125

esetekből meggyőződvén, mennyi alaptalan váddal és rágalommal terheltettek a’ legjámborabb egyháziak is; a1 szentirást, a" természetes igazságot követve, szigorú törvényeket hozott, hogy „senki meghallgatatJanul el ne ítéltessék.41 De mi még nagyobb díszére válik az egyházi törvénykezésnek, az, hogy nemcsak egyháziakra, hanem minden hívőre rang és születési jog tekintete nélkül kiterjesztette a’ fentebbi szabályt.

Azonban másrészről az egyház’fenyítö és büntető hatalmát egy korszakban sem fejté ki úgy, mint épen ezen időben. Nemcsak egyesek, de egész egyházak is, ha a’ hivök’ üdve úgy látszott kívánni, egyházi tilalom alá vettettek; mellynek következtében minden külszertartások és ünnepélyes isteni tisztelet’ tartása felfüggesztetett, míg az egyház’ parancsának elég nem tétetett vagy a’botrány meg nem szüntetett.

Legnagyobb és utolsó fokozatátképezte az egyházi büntetésnek e' korban is az egyházi átok vagy az egyházbóli kizárás. mellynek már rettentők voltak polgári következései is.

A’ böjtölés’ módját és ideit az egyház' szokása és törvénye határozottabban elrendelte, és a’ jámbor hívek, sőt néha egész városok és országok, valamelly csapás’ elhárítását Istentől esdvén, vagy pedig az elkövetett bűn’ bánatául és az isteni Felség' megen- geszteléseül önkéntes böjtölést fogadtak és annak megtartására polgári törvények által is köteleztettek