Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

126

a’ hívek. így András király bünbánatül és a’ megsértett isteni Felség’ megcngesztelésére sz. Péter ünnepe elölt bárom napi böjtöt rendelt.

A’ bünbánat és elégtétel’ fegyelmét az egyház az idők’ és hívek’ lelki szükségeihez akkint alkalmazta, hogy az azoknak üdvét előmozdítsa. Már nem volt lehetséges a’ megváltozott jog és körülmények miatt a’ nyilvános penitencziatartás, de annál inkább sürgette az egyház a’ szív’ benső töredehnes- ségét. És midőn a’ megrögzött bűnösök az egyház’ bűnbocsátó hatalmához folyamodhatván, alázatos szívvel a’ sz. földön naponta Isten’ dicsőségére életveszedelemnek kitették magokat; midőn az idegen vagyon’ erőszakos elfoglalói, önkint a’ szegények- és Istennek oltáraira áldozták vagyonuk’ nagy részét, és igy károsodott felebarátjaiknak eleget tenni töredelmes szívvel iparkodtak; midőn ismét mások, kik napjaikat bűnös örömek’ élvezetében töltötték, megszállva a’bűnbánat’ érzetétől, majd egészen elvonulva a’ világtól remetékké lőnek, lemondván még a’ társasélet’ szabad örömeiről is, majd ismét önkéntes böjtölés, éjjeli imádság- és virrasztással sanyargatták testüket: midőn illyetén ’s még más bizonyos jeleit látta az egyház a’ bünbánatnak, nem lehetett nem, az igazi javítás’ alapos reményében, a’ régi szigorú penitencziatartásnak az idő és hívek’lelki szükségeihez mért változást nem tennie.